Buju Banton a kortárs reggae legnagyobb királya, ehhez nem fér kétség.
Az elmúlt évtizedet egyértelmûen uraló mágust jellegzetes, recsegõs hangja, dancehallos, raggás kirándulásai, átszellemült szövegei a reggae megasztárjai közé emelték. Nem véletlen, hogy Bob Marley-t is megelõzve õ produkálta a legtöbb slégerlista-vezetõ dalt egyetlen lemezrõl, és személye, személyisége már-már Marley-hoz hasonló idollá növeszti õt rajongói szemében.
A Kingstonból indult Buju Banton hírnevét nem csupán jellegzetes hangjának, hanem e jellegzetes hangon elõadott szövegeinek is köszönheti. A mûfaj ismerõi szerint valósággal forradalmasította a dancehallt, egyrészt a markáns élõ hangszereléssel, másrészt a számokba rejtett komoly társadalmi mondanivalóval.
Az 1973-ban született, Mark Anthony Myrie néven anyakönyvezett zenész a Buju ("Kenyérfa") becenevet gyermekkorában érdemelte ki édasanyjától. Bár a Buju inkább a kövér ember gúnyneve Jamaikában, az ifjú Mark Myrie pedig igazából elképesztõen sovány volt, ezért a becenévbennehéz mást felfedezni, mint finom anyai iróniát. A Banton szót pedig a dalnokokra, mesemondókra használták, Myrie a nyolcvanas évek nagy reggae-lemezlovasa, Burro Banton iránti tiszteletbõl vette fel.
Buju Banton csodagyerek-karrierje már tízévesen elindult, amikor Gargamel néven DJ-zni kezdett. A helyi producerek hamar felfigyeltek rá, így 14 évesen már megjelent elsõ felvétele, és 15 évesen elkészítette máig legvitatottabb és leghírhedtebb dalát, a homofóbiával vádolt (egyébként egy korabeli, nagy vihart kavart nemierõszak-ügyre reagáló) Boom Bye Bye-t.
1992-ben jelent meg elsõ nagylemeze, amivel egy csapásra a legnépszerûbb sztárok közé emelkedett Jamaikában. Jellegzetes, recsegõs raggája alapjaiban változatta meg a dancehall irányzatot, és a kilencvenes években szinte mindenki Buju Bantont próbálta utánozni. Hõsünk azonban utolérhetetlen volt, mind hangfekvésben, mind szókimondásban. A nyers, helyenként kifejezetten durva szövegek rengeteg vitát kavartak, és amikor Buju Banton kilépett a nemzetközi zenei színtérre, azzal kellett szembesülnie, hogy ami Jamaikában "belefér", azt az északamerikai és európai közönség mereven elutasítja. Így aztán Buju Banton évekig magyarázkodásra kényszerült állítólagos homofóbiája és "gyarmatosító attitûdje" miatt. A viták, lemondott koncertturnék egészen 2007-ig tartottak, amikor Buju Banton több reggae-elõadóval együtt aláírta a "Reggae Compassionate Act"-et, melyben kifejezik, hogy elutasítják a homofóbia és a gyûlöletkeltés minden formáját.
Közben Buju banton elkészítette a modern dancehall egyik legfontosabb lemezét, az 1995-ös 'Til Shiloh-t. Igazából ez a lemez alapozta meg hõsünk nemzetközi hírnevét.Apályafutás újabb fordulata volt az Unchained Spirit, ami szakít a hagyományos Buju-féle dancehall stílussal, sokkal inkább egyfajta poplemez, noha igen sokoldalú, amit a közremûködõk névsora is jelez: a punkrock Rancidtõl a roots reggae Morgan Heritage-ig rengetegen vendégeskedtek a lemezen.
És most itt a legújabb lemez, a Rasta Got Soul. E gyönyörû, érett, a roots reggae-hoz való visszatérést hirdetõ album, amelynek európai turnéja során e nem mindennapi mûvész elsõ magyarországi fellépésére kerül sor az A38 Hajón.