2020.11.24. - Emma

Sziget - könnyekben úszó német gótika: Lacrimas Profundere

Az eleinte a doom metal hangulataiból építkezõ, s immár 15 éves múlttal rendelkezõ Lacrimas Profundere saját magát tekinti az elsõ számú német gothrock formációnak, és a jelek szerint nem szívesen ül a babérjain. A Sziget fesztivál Hammerworld színpadán pénteken fellépõ, s legutóbbi, Filthy Notes For Frozen Hearts címû, 2006-os albummal megint nagyot alakító banda alaposan felforgatott összeállítással lép színpadra.
A felforgató nem más, mint az együttes vezetõje, a gitáros és dalszerzõ Oliver Nikolas Schmid, aki az énekesi poszton éppen saját testvére, Christopher Schmid helyére talált egy új, feltörekvõ tehetséget. Az utód, az alig huszonéves Rob Vitacca ugyan tökéletesen hívja elõ magából a gótikus zenekarok számára szinte kötelezõ, mélyre hangolt, kietlen szomorúságot árasztó éneket, de a tiltakozásuknak hangot adó fanok szerint botrányosan fiatal ahhoz, hogy igazán õszintének hasson tõle az, amit elõad.

A 2006-os album, amelyet Rob Vitacca és Oliver Nikolas Schmid mellett a gitáros Tony Berger, a basszusgitáros Peter Kafka és a dobos Korl Fuhrmann jegyez, annyit azért nyilvánvalóvá tett, hogy a banda jó úton halad, feltéve, ha a sikert a slágerlisták csúcsainak meghódításával méri. A Lacrimas Profundere egy angol sztárproducer, a többek között a HIM, a Depeche Mode, a Nine Inch Nails és a Paradise Lost körül is megfordult John Fryer instrukcióit követte, s nem is eredménytelenül. Az album egyik slágerét, az Again It,s Overt így hat hétig nem is lehetett kirobbantani a DAT Charts listavezetõi közül.

Talán a sikerek miatt érzett büszkeség is magyarázza, hogy a német formáció - híven saját nevéhez, a Lacrimas Profundere magyarul mély könnyeket jelent - a jelek szerint nem szeretné beérni a gothrock tartományainak meghódításával: honlapjuk tanúsága szerint munkásságukkal mostanában arra is választ keresnek, mivé növi ki magát az egyesek által mostanában a rock,n,sad megjelöléssel is körülírt szomorúrock.

Ha persze a szomorúrock óriásainak - Anathema, Katatonia, My Dying Bride - életmûvéhez mérjük a Lacrimas Profundere lemezeit, ez a kijelentés nyilvánvalóan nagyra törõnek tetszik, hiszen bajos lenne vitatni, hogy nehéz egyszerre slágerlistás gothrock számokat írni, s közben hitelesen õrizni a doom metal ólomnehéz riffektõl terhes örökségét.

Vannak, akik szerint ez eleve lehetetlen is, õk a slágerlistákra kacsintgató gothrock formációkat eleve a másodvonalbeli produkciók közé sorolják, mások szerint igenis járható ez az út: hiszen a HIM, a The 69 Eyes vagy a Paradise Lost igenis képes volt már erre a mutatványra.
A kérdés így adva van: az egyik lehetséges választ pedig pénteken, a Sziget fesztivál Hammerworld színpadán lehet hallani, amikor a húrok közé csap majd a Lacrimas Profundere.