2024.04.26. - Ervin

Miklósa Erika: Az Ég Szabad

Miklósa Erika kivételes tehetség a magyar zenei életben. Nemcsak tehetséges, de közismert és népszerû is. Az éneklés egy sok reménnyel kecsegtetõ sportkarriert váltott fel az életében és már egészen fiatalon az ígéretes operatehetségek közt szerepelt a neve.
Egy nyilvános próbaéneklés után pedig az Operaház történetének legfiatalabb tagja lett, ahol néhány hónappal késõbb már Mozart Varázsfuvolájának Papagénájaként debütált. A Varázsfuvola egy másik szerepe is fémjelzi a mûvésznõ karrierjét, mert a több mint 250-szer elõadott Éj Királynõje áriája után a szerep Miklósa Erika védjegyévé vált.

Több hazai is nemzetközi díjat nyert és olyan nagy nevekkel lépett együtt színpadra, mint például Placido Domingo. Bárhol jár is az ember, akár Európában, akár a tengeren túlon rendszeresen találkozhat Miklósa Erika nevével valamelyik operaház vagy híres koncertterem mûsorán.

A rengeteg fellépés és utazgatás ellenére mindvégig megõrizte elragadó személyiségét, és elõadásának egyedi báját, amelyet legújabb albumán is megcsillogtat. Az október közepén megjelent album a Tom-Tom Records gondozásában került kiadásra és nagyon különleges zenei világot foglal magában. Az Ég szabad címû lemez szerzõpárosa két nagy név: Wolf Péter és Sztevanovity Dusán.

Az alkotók tizenhárom olyan dalt írtak, amely mélysége, érzékenysége és mondanivalója miatt semmiképp nem hallgatható csupán háttérzeneként.

Odafigyelést, elmélyülést igényel. A zene, a gondolat és a szöveg tökéletes egységgé fonódik össze a dalokban, amelyekrõl a lemez két szerzõje a következõképpen vall:
„Utak találkozása. Mûvek és elõadó, költemények és zene, alkotók és befogadók. Ki tudja miért, miért most és miért õk-mi? Ez az érzelem halmaz minden emberben jelen van. Az egyik dédelgeti, a másik titkolni gondolja.

Valamiért most „érett be”, valamiért külön-külön, de együtt is ezt gondoljuk a világról. Valamiért személy szerint minket talált meg a sors részt vehetni ebben az önfeledt megnyilatkozásban, és ma már nem is csodálkozom – csodálkozunk: így kellett történnie. A dalok bennünk voltak, most napvilágra kerültek.

Az „üvegcipõ” nem is lehetne másé. A végeredménybõl sugárzik minden, ami egy embert emberré varázsol: az esendõség, a botladozás Ég és Föld között, a szeretet és a gyûlölet önkívülete és bugyrai, a csúszás – mászás és a lebegés, a megbocsátás áhítása, és erénye. És annak bizonysága: ez a feladatunk.”