A zene világnapján ki-ki a maga kedvenc mûfaját ünnepelheti. Sokan élnek Magyarországon, akiknek a nóta és a népdal jelenti ma is az igazi muzsikát. Ötvös Klári kórházi ápolónõbõl lett díjnyertes és elismert elõadója e mûfajoknak.
Nem volt nehéz õt meggyõzni, hiszen a lelke mélyén mindig arra vágyott, hogy egyszer énekesnõ legyen. A Repülj, páva! pedig meghozta számára a titkon vágyott sikert. Sikeres szereplése után megkapta az elõadómûvésznek járó mûködési engedélyt. Az urológia szegényebb lett egy nagyszerû ápolónõvérrel, a magyar nóta mûfaja viszont nyert egy ragyogó énekesnõt.
Ötvös Klárit királynõi termete, különleges alt hangszíne akár eszményi Wagner-énekessé is tehette volna, ám az urológiától az Állami Operaházba bekerülni? Ilyen csak a mesében létezik. Az ápolónõbõl nótaénekessé avanzsált Klárika boldog volt, hogy éttermekben, kisvendéglõkben, vagy akár füstös falusi vendéglátó helyeken léphetett fel.
Annak idején a Hajdú megyei Hosszúpályiból érkezett a fõvárosba, szerencsét próbálni. Zenei tehetségét minden bizonnyal az édesapjától örökölte.
- Apám citeramûvész volt, gyakran énekkel is kísérte magát, sok szép nótára megtanított.
- Nem akarta, hogy mûvészi pályára lépjen?
- Nem tanácsolt ilyet, de nem is beszélt le róla. Rám bízta, milyen pályát választok. Azt azonban sokszor a lelkemre kötötte, hogy legyen tartásom, legyek büszke arra, hogy a családunkban volt egy valódi gróf is. Sokszor elõ is került a régi kutyabõr és a nemesi pecsétgyûrû. Az apai dédapám balkézrõl Zichy gróf fia volt, ám így is kijárt neki a grófi cím. De az utódoknak ehhez már nem sok közük volt - tár fel egy keveset a család titkaiból.
- Térjünk vissza énekesnõi karrierjére. Sima volt az útja felfelé?
- Nem mondhatnám. Sokat utaztam, sok helyen léptem fel, de szerettem volna külföldön is megmutatni magamat. Aztán 1990-ben megcsillant valami. Akkoriban a kispesti Halásztanyán léptem fel esténként, ahol kedvenc focistám, az akkor már hazatért, de még egészséges Puskás Öcsi gyakran megfordult vendégként. De sokszor is énekeltem neki kedvenc nótáit! Öcsinek remek hangja volt, szeretett mulatni, többször együtt énekelt velem. Asztalánál sosem volt üres hely, szívesen ültek társaságában a régi magyar és külföldi futballisták, s persze a szurkolók is. Itt fedezett fel engem egy bizonyos Sárosi György, aki az ausztrál fõvárosban élt és onnan látogatott éppen haza. Úgy tûnt, nagyon megtetszett neki a produkcióm, mert kecsegtetõ ajánlattal állt elõ: meghívott egy ausztráliai turnéra, teljes ellátással, repülõjegyekkel és kiemelt gázsival. Meg is állapodtam a menedzserrel, amelyben az is szerepelt, hogy a turnén Sánta Ferenc cigányzenekara kísér. Sárosi úr ahogy az dukál, elõkészítette a magyar mûvészek fellépésének reklámját. Plakátokat nyomatott, újságokban is leközölte a hírt. Csakhogy a turné elmaradt. Legalábbis az én számomra. Az ORI (Országos Rendezõ Iroda. A szerk.)helyettem más énekesnõt küldött Melbourne-be. Soha nem tudtam meg az okát, amint biztosra ígért kubai fellépésem elmaradásának sem.
A külföldi álomszerzõdések azóta se jöttek be. De ma már nem is vágyik ilyenre. Örül, ha itthon akadnak lehetõségei.
- Jó ideje szabadúszóként dolgozom. Nincs szerzõdött helyem, oda megyek, ahova hívnak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy sokat válogassak, mert nagyon csökkentek a fellépési lehetõségek. Mindenütt panaszkodnak, hogy kevés a pénz. Ami az én mûfajomat illeti, igazán akkor élvezetes a közönségnek, ha van mögöttem egy cigányzenekar. De hát az plusz költség lenne, így kénytelen vagyok a legtöbb esetben nélkülük, gépzenei kísérettel fellépni.
- Gondolt arra, hogy mi lett volna önbõl, ha ott marad az urológián?
- Már biztosan fõnõvér lennék.
Kemény György