Minden eddiginél sikeresebb volt az idei szegedi halfesztivál. Rekordok dõltek meg, 120 ezer adag halétel fogyott el. Frank Sándor mesterszakács szerint a halászlevek minõsége tíz év alatt sokat javult. Lapunk szakácsainak fõztjét a show-király Gyõzike és Bea asszony is megkóstolta. Az utolsó pillanatban kegyeibe fogadta az idõjárás a 10. nemzetközi tiszai halfesztivál szervezõit és vendégeit. Bár Kipper György fõszervezõnek volt néhány álmatlan éjszakája, mivel sokáig úgy tûnt, a Partfürdõ a sok esõ miatt alkalmatlan lesz a halfõzõ „verseny" lebonyolítására. Általában szegedi halászlé készült, amit szinte minden fõzõ egyedi módon készített el. A Belvárosi Plébánia mesterszakácsa, Kondé Lajos plébános egy kis misebort is belecsempészett fõztjébe, amit tálalás elõtt Liszkai Tamás káplán szentelt meg. Vetró Péterék hattyasi tíz ujjasa is elragadtatta a zsûrit. A vegyes halászlé pontyból, márnából és harcsából készült: aki megkóstolta tényleg megnyalta a tíz ujját.
Tavaly százezer, az idén 125 ezer adag halétel fogyott el, amit több mint 200 mázsa halból készítettek. Nyolc halászcsárda és 143 halfõzõ – újabb rekord – készítette az ételeket. A halfõzõk között 52-en elõször neveztek. Négyen – Zakar Mihály, Szõgyényi Zoltán, Fábián Péter és a Daka József, Fakan Mihály páros – bekerült az örökös halfõzõk immár 22-es táborába. A Partfürdõn 10 ezer vendégnek fõztek. A legfiatalabb szakács a 8 éves Csonka Tamás volt.
– Az elnevezéssel az egykori hattyasi halászoknak szeretnénk emléket állítani – mondta a sporthorgászok szóvivõje, Vetró Péter. Õk 30 fõre fõztek, de például a Szilánk cégcsoport 500 adag halászlét készített vendégeinek.
– Tíz évvel ezelõtt inkább hármas osztályzatokat kaptak a fõzõk. Az idén már a tízes skála elsõ harmadában osztogattuk a minõsítéseket – értékelt Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács, aki kijelentette: a fesztiválnak egyik célja a halfogyasztás népszerûsítése.
A rakparton, ahol a halászcsárdák kínálták specialitásukat, hömpölygött a tömeg, hosszú sorokban várakoztak az emberek az 1100 forintos és annál drágább halászlére és halételekre. Aki jóllakott, a Stefániára települt borozókban jófajta magyar borokkal leöblíthette a lakomát.
délmagyarország