A fesztiválszervezés és a koncertezés mellett új projekt megvalósítását készíti elõ Hauser Adrienne zongoramûvész, a Tiszadobi Zongorafesztivál alapítója. Olyan településeket is be akar kapcsolni zongoraestjeivel a magyar koncertéletbe, ahol nincs szervezett és rendszeres hangversenyélet. Azt is látom, hogy a Budapesten kívül, a megyeszékhelyek többségén épültek szép új termek, de sajnos ezeket gyakran veszik igénybe más, zenétõl független célokra, konferenciák, vásárok céljára" - mondja a zongoramûvész.
"Úgy tapasztalom, hogy a zongoraest mint mûfaj kezd leépülni, sõt akadnak kisvárosok, községek, ahol meg sem honosodott.
E két koncertre õ hozatja a hangszert. Sajnos még a nagyvárosok, bejáratott koncerttermeiben sem mindig talál jó zongorát. Ezért az Opera Zongoraterem segítségét kérte, mert "némelyik helyrõl szörnyû ajánlatokat kapott: játsszon elektromos zongorán vagy pianínó... - De nem kárhoztatom õket, nincs gyakorlatuk a hangversenyrendezésben" - jegyzi meg.
2009-ben Mátészalkán, a Fényes Napokon szintén ad majd szólóestet. Most körülbelül 8-10 város van a listáján, ennyi helyen már biztosan szívesen látják.
Telefonon és e-mailben keresett partnereket a sorozathoz, személyesen talán csak egy helyen tárgyalt. Azt mondja, hogy elég hamar kiderül, hogy egyáltalán kíváncsiak-e a kezdeményezésére, vállalják-e a jegynyomtatás, a plakátok költségeit, az õ honoráriuma jelképesnek mondható.
Úgy véli, Budapesten nagyjából rendben van a zongoraestek ügye, a Jakobi Koncert külön sorozatot szervez minden évadban. De Hauser Adrienne-nek az a meggyõzõdése, hogy ami a fõvároson kívül esik, az is Magyarország, tehát az ott élõket is megilleti a szép zene élménye. Ha a terve beválik, jöhetnek utána a kollégák - mondja.
Szeptember 29-én Perényi Miklóssal és Horváth Máriával a Világjáró mûvészek sorozatban kamarakoncertet adnak a Magyar Rádió Márványtermében, Chopin mûsorral lépnek föl.
"Ha valaki - mint én - sokáig dolgozott szólistaként, a kamarazenélésbõl sokat tanulhat. A szólójátékban nincs megalkuvás, az ember csak magát hibáztathatja, ha nem elég jó, vagy ha ront. A kamarázásban készen kell állni a kompromisszum vállalására. Vagy inkább arra, hogy megértsd a másikat. Ha megértetted, már nem is érzed, hogy kompromisszumot kötöttél voln... De ez mindenképpen fárasztóbb, mint önmagaddal kommunikálni."
Az utóbbi öt évben sok külföldi felkérése volt, mostanában többet játszik itthon. Hangsúlyozza, amit már egy-két más magyar muzsikus is szóvá tett, rossz, hogy a hazai koncertéletben nem lehet igazán "kifuttatni" egy mûsort. Az elõzõ szezonban a zeneakadémiai szólóestjére vadonatúj mûsort tanult meg, hatalmas koncentrációval, lendülettel. De utána kamarakoncertek következtek, és mire ismét szólóestre hívnák, már veszített a lendületébõl. "Akkor lehetne fejlõdni - állítja -, ha nyolcszor-tízszer elõ lehetne adni egy programot."
