A Kelet-Afrika indiai-óceáni partvidékén elhelyezkedõ Tanzániát, és a vele szomszédos Kenyát az emberiség bölcsõjeként emlegetik. A Tanzánia szó az 1964-ben egyesült két szövetségi állam, Tanganyika és Zanzibár nevének összevonásából keletkezett. Az ország sokféle népet, afrikai törzset fogott egybe, Magyarországnál tízszer nagyobb területén körülbelül 120 féle nyelven beszélnek.
Felszínének zömét a Kelet-afrikai magasföld szavannája uralja, a fennsíkból északon hatalmas vulkánok emelkednek ki. Itt található Afrika legmagasabb pontja is, a Kilimandzsáró hegység csúcsa, a Kibo. A különleges táj, és a ma nemzeti parkok által védett gazdag állatvilág számtalan témát kínál a mûvészetnek.
Egy irányzat elindítója: Edward Saidi Tingatinga
A tanzániai festészeti stílust és alkotóközösséget az 1960-as évek végén Edward Saidi Tingatinga (1932-72) indította el. Az afrikai Henri Rousseau-ként is emlegetett, nagy tehetségû festõ a fekete kontinens színes, buja, vibráló világát örökítette meg az utókor számára. Képei tele vannak stilizált állatokkal, elefántokkal, oroszlánokkal és krokodilokkal, rengeteg rajtuk a madár és a fa.
A festmények titokzatos világa sokakat rabul ejtett, Tingatingának hamarosan több követõje is akadt. Az általa kialakított stílusból ma is népszerû irányzat nõtt ki. A tingatinga festmények az önmagukban hordozott történetek kettõsségét ragadják meg: a természet erejét és törékenységét, a hétköznapi élet egyszerûségét és misztikáját, a tanzániai környezet energikus szépségét és ellentmondásosságát.
Az alkotásokban megjelenik a szavakkal nehezen megfogalmazható, mégis kollektív jelentésû afrikai szimbólumvilág gazdagsága, sokfélesége.