Zúzós riffek, állandó ritmusváltások, ezzel együtt fülbemászó, olykor operába hajló dallamok, brutális hangzás, elképesztõ hangszeres tudás és egy hihetetlen torkú énekes: utóbbi Serj Tankian, aki a mély hangoktól a sikolyokig mindent képes volt kiénekelni. És ehhez jöttek a szövegek, Tankian súlyos társadalomkritikája, a politikai hatalmi játszmákról megfogalmazott lesújtó véleménye, az örmény nép keserves múltjára való utalások, késõbb a Bush- és a háborúellenesség, mindez gyilkos humorral és öniróniával.
A SOAD még négy, jobbnál-jobb, egyre érettebb lemezt készített (Toxicity, Steal This Album, Mezmerize, Hypnotize), és húszmillió albumot adott el világszerte.
"Why don,t presidents fight the war, why do they always send the poor?" (Miért nem az elnökök háborúznak, miért mindig a védtelent küldik oda?) - tette fel a kérdést Tankian a B.Y.O.B. címû dalban. Nem maradt szótlan a 2001. szeptember 11-iki terrortámadást követõ napokban sem, pedig az amerikai politikát ostorozó kemény szavaival sokakat magára haragított.
Két évvel ezelõtt a tagok váratlanul bejelentették, hogy határozatlan idõre leállnak. Serj Tankian tavaly már önálló albummal jelentkezett - Elect The Dead (Válaszd meg a halottat) -, ezt mutatja be a Szigeten is. Serj elõre jelezte: a turnén nem játszik SOAD-dalt.
A lemez elsõ kislemeze az Empty Walls (Üres falak) volt, amelynek videóklipjében gyerekek játszanak, miközben egy játékrepülõ romba dönt egy kockákból épített tornyot… A The Unthinking Majority (Nem gondolkodó többség) ébresztõre buzdítja a népet.
Az albumon minden hangszeren Serj Tankian játszott, a producer is õ volt - a honlapján látható kisfilm szerint még a pizzafutár is… A hangzás a System of a Downt idézi, annál valamivel lágyabb.
Serj Tankian igazi mûvész: az arcunkba mondja az igazságot, irányt mutat, hogyan lehetne megváltoztatni a mostani világot.