Album megjelenés: 2008. szeptember 8 (világszerte)!
Amikor Daniel Powter és a producer Linda Perry az év elején bevette magát egy Los Angeles-i stúdióba, hogy felvegyék az Under the Radar címû új albumot, a zenésznek még fogalma sem volt róla, hogy milyen zene is alakul ki. „Tudtam, hogy a dalok jók” – magyarázza a hegedûsbõl lett énekes, dalszerzõ, zongorista. „De nem gondoltam, hogy ilyen sok gitár lesz benne. Nem gondoltam, hogy néhány dal elektronikus lesz.
Linda Perry, aki maga is énekes-dalszerzõ és zenész, James Blunt, Gwen Stefani és Christina Aguilera karrierjét változtatta meg hihetetlen módon. Linda brutális õszintesége, és a képessége, hogy rávegye a mûvészeket, hogy az érzelmeik legmélyére ássanak le, közismert. Az Under the Radar –on Powterbõl élete legjobbját hozta ki. „Linda olyan mint egy terapeuta” – meséli Powter. „Sírtam a stúdióban, és õ is sírt. Frusztrált voltam, mert nagyon sokat követelt tõlem dalszerzõként és elõadóként is. De õ egy nagyon kedves, törõdõ, csodálatos és érzelmes nõ. Ha vele akarsz felvételt csinálni, meg kell tanulnod, hogyan viselj el egy seggbe rúgást. Nekem ez segített. Katarktikus élmény volt.”
A kemény szavak és a szeretet kettõsége, amire szüksége volt Powternek az elõzõ év kavalkádja után. Amikor 2005-ben a Warner Bros. Records megjelentette Powter azonos címû albumát Európában, a zenész csak bámult, ahogyan a karrierje az egekbe repült elsõ slágere, az ellenállhatatlanul fülbemászó „Bad Day” hatására. A dal gyorsan az év legtöbbet játszott dala lett Európában, valamint elsõ helyre száguldott a slágerlistákon az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Svájcban, Belgiumban, Dániában és Norvégiában. Szintén elsõ helyre került Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint az ötödik helyet foglalta el Olaszországban, Ausztriában, Svédországban, Brazíliában, Finnországban, és Dél-Afrikában. Az album platinalemez lett Japánban és az Egyesült Királyságban, Írországban, Franciaországban és Svájcban. Ausztráliában, Kanadában, Szingapúrban és Tajvanon pedig aranylemezt kapott.
A lenyûgözõ európai sikeren felbuzdulva, a Warner Bros. Records az Egyesült Államokban is kiadta a Daniel Powtert. Itt a Billboard Top 200-as listájának 9. helyén debütált, köszönhetõen a „Bad Day”-nek, ami mostanra megállíthatatlanul sikeres, és az USA-ban minden idõk legtöbbször megvásárolt digitálisan letölthetõ zeneszáma lett. Eddig közel 2,5 millióan töltötték le. A „Bad Day” öt egymást követõ héten állt a Billboard Hot 100-as slágerlistájának az élén és a dal kapcsán Powtert 2007-ben Grammy díjra jelölték a „Legjobb férfi elõadó” kategóriában.
A dalt három újabb kislemez követte: „Free Loop”, „Jimmy Gets High” és „Lie to Me” címen, melyek nyomán a Daniel Powter több mint 2,7 millió példányban kelt el világszerte. A negyedik kislemez, az élõ koncertek nagy kedvence, a „Love you Lately” számos országban felkerült a Top 10-es listákra, valamint bonus trackként megtalálható az Under the Radar-on is.
Mivel hatalmas igény volt rá, hogy Powtert élõben is láthassák koncerteken, a zenész turnéra indult. De a végtelennek tûnõ média szereplések és turnézás végeztével Powter érzelmileg kiüresedetten találta magát. „Teljesen ki voltam égve.” – meséli. „Nem tudtam, hogy honnan fog a zene jönni, úgy éreztem nincs túl sok mondanivalóm.” Úgy döntött, hogy beveszi magát egyedül egy Los Angeles-i stúdióba és meglátja, mi történik. Két héten belül a , “Best of Me,” a “Whole World Around,” az “Am I Still the One,” és a “Not Coming Back” csak úgy elõtört belõle. „Egyszerûen csak újra beleszerettem a dalszerzésbe. Amikor leültem a zongora mellé nagyon jól éreztem magam.” –emlékszik vissza az énekes. Ha az elõzõ album, melyet elõször egy picike vancouveri lakásban rögzítettek, arról szólt, hogy Powter megpróbálta felfedezni a hangját, az Under the Radar egy mûvész hangja, aki kreativitását próbálgatja, finomítgatja a hangját, és megtalálja önmagát. „Linda azt akarta, hogy egy ’mûvész’ felvételeit készítsük el. És azt hiszem, ez az, ami történt.” – meséli Powter.
A „Best of Me” azonnal megadja az alaphangot: „Alapvetõen azt akarja mondani, hogy fogadj el ahogy vagyok, vagy hagyj meg ilyennek, de ez az ami én vagyok.” – magyarázza Powter. „Ez volt az elsõ dal, amit felvettünk, és ez megnyitotta számomra az ajtót, hogy átlépjek önmagamon. Ahogy ez megvolt, a dolgok nekilódultak és minden sokkal könnyebb lesz.” Az album további fénypontjai között van az elsõ kislemez, „Next Plane Home”, a „Whole World Around” és az „Am I Still The One?”. (Utóbbiban Perry nagyon különleges vokális teljesítmény nyújt.) Az egész lemez tanúságot tesz Powter elkötelezettsége mellett a klasszikus pop zeneszerzés felé, melyben fontos szerepet kapnak a felejthetetlen dallamok és himnuszszerû refrének. Az eddig fõként zongora alapú hangzást kiegészítik húzós gitár szólamokkal, elektronikus részletekkel és elsöprõ vonósokkal.
„Énekes-dalszerzõként felelõs vagyok azért, hogy kommunikáljak és kapcsolatokat teremtsek az emberekkel.” – magyarázza. „Számomra a zene többet elmond, mint a szavak, úgyhogy én erre támaszkodom, de azt hiszem, sok embernek inkább a szöveg a fontos. Alig várom, hogy újra úton legyek, mert itt ez a csodálatos, õszinte lemez.”
