A hetvenes évek nagy szupergrupphulláma után a nyolcvanasok végén született meg a kategória legnagyobb nevekbõl álló együttese: a Traveling Wilburys. George Harrison 1988-ban egy kislemez B-oldalnak szánt számot rögzítetett az ELO-fõnök Jeff Lynne zenész-produceri segédletével Bob Dylan stúdiójában, két további ráérõ zenészbaráttal, Roy Orbisonnal és Tom Pettyvel ötösben közösen – de az alkalminak indult örömzenélésnak két teljes album lett a vége. A mára beszerezhetetlen nagylemezeket most egybecsomagolva, ritkaságokkal és egy plusz DVD-vel kiegészítve adták ki újra.
Az akkoriban már inkább producerként jeleskedõ Jeff Lynne volt a Traveling Wilburys központi szervezõje, Harrison 1987-es Cloud Nine sikeralbuma után õ felügyelte Orbison utolsó nagylemezét (Mystery Girl) és Tom Petty több sikeres albumát is (az igazán szép az lett volna, ha Brian Wilsont is sikerül megnyerni a projektnek, akivel 1988-as szólóbemutatkozásán szintén dolgozott Lynne).
A Crosby, Stills, Nash And Young négyesnél is erõsebb ötös névsor az alkalmi összeállás sikerén felbuzdulva belevágott egy nagylemezbe. Ramones-mintára mindannyian felvették a Wilbury álnevet, közös dalokat írtak plusz egyenként is remek dalokat dobtak a közösbe, Lynne pedig visszafogta magát és puritán, szerethetõ hangzását kreált. A nyolcvanas évek második felében meglehetõsen lazának mutatkozó Bob Dylan is tökéletesen illeszkedett ebbe a jókedélyû, vidám megszólalásba.
