Mióta az Interpol a Turn On The Bright Lights erényeit kikristályosító 2004-es Antics albummal a XXI. századi new wave/poszt-punk revival mûvészi csúcsára kapaszkodott, a New York-i „sötét zsaruk” konkurenciája is meglódult: Las Vegas-i megfelelõjük, a Killers a Hot Fuss-szal a színtér legnagyobb kereskedelmi sikerét érte el (sõt a Sam's Townnal már ki is ugrott a színtérrõl), de angol kistestvérük, az Editors is komoly tényezõvé érett (The Back Room, An End Has A Start). A New York-i kvartettnek most ismét bizonyítania kell.
A független Matador kiadóval lejárt szerzõdésük után egy nagy céghez, a Capitolhoz szerzõdtek (a kontinentális európai terjesztés így az EMI alatt maradt), nagy költségvetéssel vonultak stúdióba egy nagynevû hangmérnök-producerrel, Richey Costey-val (Muse: Absolution, Black Holes And Revelations, Franz Ferdinand: You Could Have It So Much Better), és eleve nagyobb hangtérben is gondolkoztak (az alapfelállásban kidolgozott dalok utólagos díszítése helyett ezúttal kezdettõl fogva a billentyûs kiegészítéseknek és egyéb hangszerelési megoldásoknak helyet adva komponáltak), de – olyan kis finomságok mellett, mint például a Pioneer To The Falls címû epikus nyitódalban szereplõ oboa – a lényeg változatlan maradt.
A hûvös eleganciájú New York-i kvartett az Our Love To Admire albumon (mely az Anticshoz hasonlóan egy fel nem használt dal szövegébõl kapta címét) ugyanúgy a Joy Divison, a Cure, a Smiths, a U2 és az R.E.M. hangulati és eszköztárából dolgozva alkot masszív és szuggesztív, egyéni és izgalmas keveréket, páratlan arányérzékkel – és valami titkos kis plusszal, ami igazán a dalok együttes jelenlétében mûködik (bár talán jobban járnánk, ha a záró The Lighthouse helyett már a Wrecking Ball-lal véget érne a lemez). Az viszont észrevehetõ újdonság, hogy Paul Banks frontember enigmatikus szövegeiben egyre több a konkrétum: a Rest My Chemistryben egy fiatal lánykára rámozduló drogos rocksztárként énekel, a No I In Threesome-ban egyszerre két nõvel szeretné, a kislemezslágernek választott The Heinrich Maneuverben beszól egy nyugati parti karriert választó barátnõnek, a Mammoth-ban pedig mérgében még káromkodik is, ejnye-ejnye!
