1839-et írunk. Kilenc évvel vagyunk a kontinensen végigsöprõ forradalmak és szabadságharcok elõtt, amikor Európa tudatában újra megjelenik egy ország, mely addig is jelen volt, mégse létezett…
Mert volt egyszer egy Magyarország. Tulajdonképpen, mint ország, ekkoriban pont nem létezett. Sírok, romok, krónikák alapján lehetett emlékezni a múltjára – amit az itt élõk meg is tettek –, ám a külvilág számára Magyarország neve úgy hangzott, mint Bergengóciáé, egy olykor virágzó, múltbéli helyé.
A történet szereplõi vadászatra gyûlnek össze. A társaságnak tagja egy angol mérnök is. Fantaszta, feltaláló, kalandvágyó férfi, aki egyes vélemények szerint Palmerston angol külügyminiszternek küld jelentéseket. Merész elképzelései vannak a magyarok gazdasági felemelkedésérõl, és az ezáltal nyert függetlenségükrõl. Lelkesedését egy romantikus, titkolt szerelem is fûti, amelyet egy fiatal lengyellány iránt érez, ez még izgalmasabbá teszi a történetet. Persze ez a vadászat nem érdektelen az osztrák titkosszolgálat számára sem. Ilyen ez a kor.
Gyönyörû szeptemberi idõ van. Hõseink élvezik a szép tájat, az életet. Vadásznak… És közben megtörténik mindaz, ami az 1848-as szabadságharchoz elvezetett.
