2024.03.29. - Auguszta

Miami Vice

A tévésorozat-feldolgozások virágzásának korában kevés az olyan darab, amely nem csupán termékelhelyezésre vagy félciki szórakoztatásra szolgál (lásd: Starsky és Hutch, Hazárd megye lordjai), hanem úgy állja meg önmagában is a helyét, hogy közben valamit át is csempész a kis képernyõs eredeti világából.
A könyékig felhajtott vászonzakók és az élénk színek rajongói kicsit csalódni fognak - ez a feldolgozás ugyanis nem kifejezetten nekik készült -, az elsõ géppuskaropogás és nyakreccsenés azonban hamar meggyõzi õket arról, hogy itt is akad, ami lekösse a figyelmet. Az 1984-ben indult sorozatot producerként jegyzõ Michael Mann (Szemtõl szemben, Collateral) szigorúan szólva egy epizódnyi cselekményt adaptált vászonra - kevés beszéddel, sok közelivel, a HD-kamera jéghideg színeivel és két olyan fõhõssel, akik egy videojátékban talán nem, de a Reality TV-n biztosan legyõznék akár magát a Sebhelyesarcút (hogy Oszama bin Ladenrõl ne is beszéljünk).

Sonny (Colin Farrell) és Tubbs (Jamie Foxx) a diszkóban verekedõs békés munkanapokat kockázatos beépülõs melóra cseréli, miután egy elbaltázott dél-floridai akcióban három FBI-ügynök életét veszti. A munkáját intelligens robotként végzõ keménylegények profi szállítóként épülnek be a Kolumbiától a keleti parti metropoliszokig nyúló szervezetbe, hogy feltérképezzék mûködését, lefüleljék az ügynökgyilkosokat - és persze megmutassák a maffiafõnök csajának (Gong Li), hogyan kell egyszerre szolgálni és védeni...

Mann filmjébõl ezúttal hiányoznak a leszámolás elõtti míves dialógusok, de minden más a helyén van: ujj a ravaszon, golyók a zacskóban.