Ha egy kapcsolat 30 éve tart, joggal nevezhetõ sikeresnek. Ha ez ráadásul egy zenei együttmûködés, a sikeres szó nem is elég rá, hogy tökéletesen kifejezze. Arra valami mást kellene keresni. Mondjuk, Underworld.
A három évtized alatt volt itt minden. Hangos sikerek, látványos feloszlások, csendes kibékülések, hatalmas bulik és annyi hajlakk, hogy az ózonréteg igencsak megsínylette. Karl Hyde és Rick Smith a ’80-as évek közepe óta alkotja az Underworld csapatát, és a Barking immár a hatodik stúdióalbumuk.
Amikor pedig már-már azt lehetett gondolni, hogy a kor továbblépett rajtuk, 2010-ben újra nagyot dobnak. Hatodik stúdióalbumuk a Barking, amely kiváló példája egy ismét sikeresen újjáéledõ legendának. 30 év alatt egy zenész tudja, kivel érdemes együtt dolgoznia, és az Underworld nem is habozott meghívni nagy neveket erre a lemezre. Íme a lista, a teljesség igénye nélkül: High Contrast, Dubfire, Appleblim és Al Tourettes, valamint a régóta közremûködõ Darren Price. Noha mind a kilenc tracket ugyanabban a stúdióban rögzítették, a segítségeknek köszönhetõen mindegyik külön világot képvisel. A mélytengeri hullámzó pulzálásoktól a suttogásszerû vokálokig, az elektronikus hangzással könnyeden körbetekert dalok, a tudatos szövegek, amelyek kitörölhetetlen képet hagynak hátra, vagy a dallam és ritmus tökéletes elegye, olyan összképet adnak, amelyre nincs is igazán kifejezõ szó. Illetve mégis: Underworld.