2024.03.29. - Auguszta

Sean Paul: Imperial Blaze

Sean Paul: Imperial Blaze
Ki tudja, miért nem éri be Sean Paul fele ilyen hosszú lemezekkel, akkor ugyanis nem kéne hosszú esztendõket várniuk a rajongóknak. Más kérdés, hogy így viszont kevesebb SP-sorlemezre kell összespórolni a zsebpénzt…

Második albumára két, harmadik nagylemezére három, negyedik korongjára pedig négy évet kellett várni, de örömmel jelenthetjük: Sean Paul most sem okoz csalódást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Imperial Blaze minden korábbinál jobban szerepel az amerikai R’n’B toplistán, ahol megszerezte a harmadik helyet.
Második albumára két, harmadik nagylemezére három, negyedik korongjára pedig négy évet kellett várni, de örömmel jelenthetjük: Sean Paul most sem okoz csalódást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Imperial Blaze minden korábbinál jobban szerepel az amerikai R’n’B toplistán, ahol megszerezte a harmadik helyet.

S hogy mit tud az új cucc, mely kivételesen nélkülözi a vendégmûvészeket? Az idegesítõ bevezetõ szót sem érdemel, inkább egy óriási kérdõjelet, de aztán gyors egymásutánban jönnek a kõkemény táncos mókák, amiket csak idõnként szakít meg egy-két, na jó, három visszafogottabb darab.

Ami az elsõ két-három végighallgatás után kiderül: meglepõen kevés a tölteléknóta (Don’t Tease Me, Bruk Out, Wine Baby Wine), a Sean Paul-recept alapján készült új felvételek jelentõs részérõl elmondható, hogy kislemezre valók.

S hogy milyen összetevõket találni a Sean Paul zenei boszorkánykonyhában? Mûfajokból ragga, hip hop, dancehall, reggae és r’n’b a meghatározóak. Amúgy meg: pörgõs duma, melyet még a borítóba pakolt szövegkönyv segítségével sem mindig könnyû követni, sajátos akcentus, precízen megtervezett ütemek és a zenei alapoktól tudatosan eltérõ énekdallam. Amíg a klubnótáknál az egyszerûség és a jól táncolható tempó dominál, addig a rádiókba szánt daraboknál a kifejezetten fülbemászó refrén a meghatározó. Elõbbiekre jó példa többek közt a Lace It, a Birthday Suit vagy a Press It Up, az utóbbi jellemzõket pedig a Daddy’s House, a Lately, a Straight From My Heart vagy az elsõ hallásra tuti befutó Hold My Hand címû dalokban találjuk.

Érdekes megoldás a She Wanna Be Down esetében a house-os szinti futamokat középtempós alappal és refrénnel társítani, ennél kevésbé különleges a Private Party egzotikus fúvós-hangszíne, a Pepperpot akusztikus gitárja vagy a lemezt záró I Know U Like It latinos zongorája. Bár az elsõként maxira pakolt, masszív alapokkal megtámogatott So Fine tökéletesen illeszkedik Sean Paul-repertoárjába, gagyi klipje inkább ront, mint javít a klubnóta megítélésén. Sebaj, nem kell mindig zenetévét nézni!

Az MTV és a Billboard által is elismert, Grammy-díjas elõadó tovább menetel az általa kitaposott zenei ösvényen. Nem valószínû, hogy az Imperial Blaze új híveket szerez Sean Paulnak, de akik eddig vevõk voltak munkái többségére, azoknak most nem okoz csalódást a kingstoni ragga-arc.


Tracklista:
1. Intro: Chi Ching Ching
2. Lace It
3. So Fine
4. Now That I’ve Got Your Love
5. Birthday Suit
6. Press It Up
7. Evening Ride
8. Hold My Hand
9. She Want Me
10. Daddy’s Home
11. Bruk Out
12. Pepperpot
13. Wine Baby Wine
14. Running Out Of Time
15. Don’t Tease Me
16. Lately
17. She Wanna Be Down
18. Straight From MY Heart
19. Private Party
20. I Know U Like It