Érdekes címválasztás ez a svéd DJ-tõl. A klip alapján ugyanis nem a tinik „bûnöznek”, hanem egy nappal gyerekes, férjes anyuka alakul át éjszaka, és veti bele magát a fiatalok klubvilágába. Összeszed egy tinédzsert, aki akár a fia is lehetne korban, szexel vele, majd – mint aki jól végezte dolgát – hazatér a családjához. Adrian Lux nem otthonról látta a családi idillt.
Stockholmban nevelte fel egy divatfotós és egy punk rocker. Lux is nyughatatlan figura volt már a kezdetektõl, akár csak a szülei. Tanult gitározni, modellkedett, a zenét nem vette túl komolyan.
”Amikor odaértem, teljesen más élmény fogadott, mint vártam” - meséli. „Szambát alig hallottam, mindenki elektronikus elõadókat hallgatott leginkább.” Adrian mindent megtapasztalt a mûfajban az elektrótól a drum ’n’ bass-ig, a technón át a progressive house-ig. Hazatért hát, és úgy döntött, ez az õ világa.
2008-ban adta ki debütáló dalát, a Strawberry-t. A track remek keveréke az ütõs dallamoknak és a lézeres szintitémáknak. Az ezt követõ Can’t Sleep maga a tökéletes ütemre törekvõ örök nyughatatlanság. A két számmal Lux olyan mûfaji nagyságokat állított maga mellé, mint Pete Tong, Basement Jaxx és Sebastian Ingrosso. Ugyan új név a szakmában, de az internetnek köszönhetõen gyorsan terjed a híre, és összetéveszthetetlen svéd stílusa mindenhol sikert arat. Sokan Eric Prydz méltó utódjának könyvelték el.
„Reakciót szeretnék kiváltani, mindegy, hogy az pozitív vagy negatív” – mondja a fiatal DJ. „Természetes, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinálok. Ez így van jól. De sokkal inkább mondják a zenémre, hogy szar, minthogy ’hm, elmegy’”.
Manapság leginkább ódákat regélnek róla. Ebben jelentõs szerepet játszik legújabb dala, a fent megénekelt Teenage Crime is. Ezzel a számával is tökéletesen belõtte magát a kemény house és a fülbemászó pop közé, amivel egyszerre gyûjt be elismeréseket a klubközönségtõl és a rádióhallgatóktól. Erre mondja õ: „Nehezemre esik nem olyan dalokat írni, amelyeket az emberek ne akarnának akár milliószor is újrahallgatni.” Na igen.