A 2010-es nyár elmúltával az európai ember sóhajtozva nézi a karibi énekeseket, akik, történjék bármi, széles mosollyal az arcukon a napsütésben nagy eséllyel egy lányról énekelnek. Honorebel új dala, a My Girl is valami ilyesmi.
A hangzása csalhatatlan közép-amerikai, megspékelve Sean Kingston popularitásával, hogy ne csak élvezhetõ, de eladható is legyen. Trina pedig rappel még egy kicsit, hogy legyen benne nõ is, meg másik mûfaj is. Mindenki boldog lehet.
A helyi mûfaj egyértelmûen a reggae volt, és nem csoda, ha az olyan elõadok, mint King Yellow Man vagy Beenie Man nagy hatással voltak rá. Megtanult trombitázni, és hamarosan zenekarokban játszott. Gyorsan kiderült róla, hogy nemcsak elõadónak, de zeneszerzõnek és szövegírónak is kitûnõ. Ez a kombináció pedig igen magasra repítette hazája zenei életében. A legismertebb producerekkel kezdett dolgozni, és sorra jelentek meg dalai.
A nevében rejlõ lázadás nemcsak a saját sorsa elleni felkelést jelenti. A zenei mûfajok közötti határokon való oda-vissza lépkedések igen jellemzõek rá. Nem lehet ráhúzni, hogy reggae-elõadó lenne, mert pop, dancehall, rock vagy rap stílusokban is utazik. Különlegessége hazájától olyan távolra is elvitte a hírét, mint Oroszország, ahol zenei díjakkal tüntették ki, de turnézott már az Egyesült Államokban, Japánban, Afrikában és Európában is. A legjobban azonban valószínûleg Jamaikában érzi magát. Ott mindig süt a nap, és az ember széles mosollyal énekelhet a lányokról.