A Balaton és a sör volt az EFOTT 2004 legnagyobb dobása, de a fonyódi fesztiválon együtt harsogott hajnalig a kõkemény metál, a rock, az alternatív és a nosztalgikus zene, és persze tombolt a buli.
Gõzerõvel dübörgött az EFOTT 2004 az utolsó napon is, a megapartinak csak a vasárnapi napkelte, no meg a mindent elsöprõ fáradtság vetett véget.
- Nagyon klassz buli volt, csak négy nap alatt még nem aludtam semmit. Ez persze nem baj, mert így sok jó koncertet láttam - summázta a fesztivált a Nyíregyházáról érkezett, látványosan kialvatlan Gábor. Ahogy Gábort, úgy a fesztiválozók jórészét is valószínûleg már a vonaton elnyomja a buzgóság, és napokra lesz szükség mire az alváshiánytól és az alkoholmámortól "meggyötört" szervezetük regenerálódik. - Régen tapogatott már férfi ilyen alaposan végig - viccelõdött kedden egy a fonyódi megabulira érkezõ srác, miközben a biztonsági ember gyakorlott kezei végigpásztázták a testét kés, illetve egyéb brutális eszköz után kutatva. Az EFOTT õrét azonban nem lehetett kibillenteni nyugalmából, mire a poén leesett a sorban állóknak, már a következõ delikvenst motozta. A biztonságisok csak a minél gyorsabban bejutni igyekvõk kedélyeit borzolták, a fesztiválnak helyet adó Napsugár kempingben már szent volt a béke a "strázsák2 és a vendégek között, sõt akadtak olyanok is, akik egyenesen nagyon kedves emberekként aposztrofálták õket. Azt is elnézték a rend õreinek, hogy amikor az EFOTT 2004 helyszínét keresztül szelõ sínen egy-egy vonat zakatolt végig, lezárták a vasúti átjárót, és így elkéstek egy-egy koncertrõl. Abban, hogy a tömeg nyugodtan ácsingózót az átkelõ elõtt, persze nem biztos, hogy a bölcs belátás játszotta a fõszerepet. Az átjáró elõtt tábla hirdette öles betûkkel: a szabálytalan átkelés a fesztiválról való kizárást vonja maga után. Azonban a zenekarok nem szaladtak el, a Balaton a helyén maradt, a buli sátrak is ugyanott álltak még húsz perccel késõbb, tehát senki nem próbálta meg áttörni a vasúti blokádot. Aki pedig egyszer átjutott, nehezen keveredett ki a kocsmák, a színpadok, illetve a tó alkotta parti-háromszögbõl. Egy colos lófarkas srác és barátnõje között épp a szerda esti Republic-koncerten tomboló tömeg kellõs közepén robbant ki rút családi vita a féktelen bulizás miatt. A lófarkas ugyanis az összes nála levõ pénzt piára költötte, így gyomrát marta az éhség. - Hozok neked kenyeret - ajánlotta a csaja, vállalva, hogy visszatalpal a reggel óta nem látott sátrukba. - Kenyér nem kell, bazmeg - zavarta el barátnõjét a srác. Majd egy mozdulattal elmarta a legközelebb álló lányt, és vehemensen magyarázni kezdte, hogy lehetetlen kihúzni kétezer forintnyi alkohollal egy napig, de hát nincs több. Majd hirtelen megvilágosodott: errõl is Mádl Ferenc tehet, kiabálta a köztársasági elnököt téve meg bûnbakká. Pár perc múlva persze megint szent volt a béke, az éhezõ és barátnõje egymáshoz simulva ringatóztak Cipõ lassabb dalainak ritmusára. A metálzene dübörgõ hangjai összemosódtak a blues-zal és a klasszikus slágerekkel. Sa-la-la - üvöltötte torkaszakadtából a nosztalgia sátor elõtt egy tizenéves srác, vadul verve az ütemet egy sajtos-tejfölös lángossal. Mint kiderült, ment volna beljebb is, de régi nótákra mulató-rockizó tömeg már hermetikusan megtöltötte a helyet - az ott uralkodó negyvenfokos fülledt hõség sem riasztotta el a nosztalgiázókat. Dehát szaunában is lehet bulizni, aki pedig úgy érezte, hõgutát kap, "nekiment" a Balatonnak, és ha a sekély víz miatt fejest nem is ugorhatott, legalább megmártózott. Igaz, az éjszakai fürdõzök egy keskeny bitang erõs fényû lámpákkal megvilágított sávra szorultak, ahol a vízimentõk árgus tekintettel vigyázták épségüket. A spicces, vagy éppen csontrészeg úszókat egybõl kiparancsolták a vízbõl - õk zokszó nélkül partra is evickéltek. Majd újra irány valamelyik kocsma, vagy színpad. Persze reggelre az esti pörgés helyét reggelre a bágyadt semmittevés vette át - míg napnyugta után ezres tömeg hullámzott a nagyszínpad elõtt, ugyanott a tíz órára - Szadi Kata vezényletével - meghirdetetett reggeli torna alatt csupán ketten mozgatták meg izmaikat. Aztán persze megéledtek a sportolni vágyók is - a vízifoci-pályán védõsisakos srácok kergették a fenemód csúszós-nedves pályán, ahol a négy nap alatt mindössze egy térd fordult ki. - Ezt a becsúszó-szerelést figyeld - kiáltotta oda egyikük a pálya szélén álló barátnõjének, akinek láthatóan vadul imponálni akart. Ám egy extra síkos rész miatt a bravúros csel helyett a labdát nagyívben elkerülve, a hasán csúszva landolt a kapuban. A testmozgás hívei amúgy sem állhattak szilárd földön. A kalanderdõben például fák között kifeszített drótokon kellett egyensúlyozniuk. - Figyeld milyen tériszonya van a csávónak - kárörvendezett egy, a drótokba görcsösen kapaszkodó haverja láttán egy fürdõgatyás srác. No majd én, húzta ki magát, és büszkén elindult a kalandpálya bejárata felé. De ott el is akadt. A tarzani attrakció szervezõi csak színjózanon engednek fel bárkit a fák közé, a rosszmájú srác által megfújt szonda viszont komoly alkoholmennyiséget mutatott ki a vérbe. Úgyhogy maradt a Balaton. Buli elõtt, buli közben, buli után.