A lejjebb esõ színpadokon este hattól párhuzamosan a The Moog, Rudán Joe, és az Isten Háta Mögött adott koncertet. A koncertek közönségének száma fordított arányban van a hõmérséklettel, így még ekkortájt is klubkoncertekre emlékeztetnek a nagyszínpados bulik. Nem beszélve a kisebb helyszínek koncertjeirõl. Méltatlan körülmények között lépett fel Rudán Joe: egy szál akusztikus gitárkíséretes, csörgõdobos elõadását a Rádió 1 színpadának ütemes basszusa zavarta. Rudán még mindig meg tudja villantani, hogy micsoda hang van a torkában, de elõfordulnak már csúszkálások, erõlködések, kialibizett szövegrészek, amik sajnos nem emelik az elõadás színvonalát.
A PTE színpadán Jamie Winchester adott „teltházas” (szabadtéri) koncertet. A hangzás gyakorlatilag tökéletesre sikerült, a zenészek nyitottsága, szemmel látható jókedve pedig könnyen átragadt a közönségre is (illetve fordítva). Egy profi, „mosolygós”, kellemes koncert kerekedett. Párhuzamosan a Neo illetve Cozombolis, feljebb a Jurij és az AWS szórakoztatta a nagyérdemût.
Az este nagy nevei vegyes fogadtatásban részesültek. A Koncert Aréna kilenc órai alter/pszichedelikus fellépõje a Korai Öröm volt. A sátor épphogy a feléig, szellõsen telt meg, de a közönség nagy része teljes lelkesedéssel és erõbedobással táncolt.
A sötétedés utáni õrület a 30Y koncertjével kezdõdött. Jellegzetes énekhang, leginkább talán punkrocknak nevezhetõ stílus, szókimondó szövegekkel – abszolút alkalmas egy majdnem „teltházas”, együtténeklõs (vagy inkább üvöltõs) fesztiválkoncerthez. A közönséget nézve nem is volt rájuk panasz.
A csütörtöki nap headlinere a Quimby volt. Talán annyit is elég elmondani, hogy a fesztiválozók jó része itt, a nagyszínpad elõtt töltötte a napból hátralevõ egy órát, illetve az új nap legelejét. A Koncert Aréna késõ esti két húzóneve a Colorstar és a The Kolin volt, a Suhancos sátorban pedig az Animal Cannibals csinált rendkívül jó hangulatot. A publikumból hatan a színpadra is felmehettek megmutatni, hogyan tudnak ütemre szövegelni. Aktív, nagyon jó közönség járult hozzá a duó osztatlan sikeréhez.
A késõi (vagy inkább kora hajnali) meglepetést a Propeller Band okozta, akik láthatóan hozzáértéssel, alázattal viszonyulnak színpadi létezésükhöz – a zenéléshez. Kellemes énekhang járul a jól összerakott, könnyen befogadható számaikhoz, s feldolgozásaik ugyan elsõre meglepõek (Britney Spears, Boney M), sikerül úgy a saját képükre formálniuk a dalokat, hogy rokonszenvet váltsanak ki. (Persze, túl nagy közönségük sajnos nekik sem lehetett az idõpont miatt, de a nézõk pozitív reakciói magukért beszéltek.)