Idén harmadik éve rendezik meg a Coke Club-ban az MTV Icon koncerteket. Július 10-én, szombat este Ákos elõtt tisztelgett a hazai könnyûzene színe-java Siófokon, ahol óriási tömeg gyûlt össze az egyetlen egyszer látható esemény miatt. Ákos páholyból figyelhette, hogyan értelmezték újra legsikeresebb dalait rap, rock, elektronikus vagy éppen népzenei mûfajokban. Már 2010 július 9-én, pénteken Ákosról szólt a Coke Club: Lévai Balázs Dob+Basszus Live címû színpadi beszélgetõs mûsora jelentkezett ugyanis vízparti különkiadással. A generációk kedvencének számító dalszerzõ-énekes ezen az estén több dalt is eljátszott. Minden eddigi koncertnél nagyobb érdeklõdés kísérte az Ákosnak szentelt MTV Icon koncertet - a zenész hatalmas rajongótábora gondoskodott róla, hogy a Coke Club-ot alig lehessen megközelíteni ezen az estén, a program pedig maximálisan igazolta a várakozásokat.
Lovász László, az este mûsorvezetõje elsõként a Turbo nevû ifjú rocktitánokat konferálta fel, akik alaposan megágyaztak a hangulatnak. Õket a nemkülönben fiatal tagokból álló Anti Fitness Club követte, akik a mai tinikkel is megismertették a Majom a ketrecben címû dalt. Bársony Bálint és a Sunshine Jazz nevükhöz híven dzsesszes feldolgozásban tálalták az Induljon a banzáj címû nemzedéki slágert. Ezután színpadra lépett a Coca-Cola My Coke Band elnevezésû programja során a közönség által összeállított Superhero nevû csapat. Az együttes elsõ nagy fellépése ütõsre sikerült: az Ölelj meg újra és az Erõ és alázat címû Ákos nótákkal mozgatták meg a közönséget.
A szuperhõsöket nem kisebb név követte, mint Eszenyi Enikõ, a Vígszínház igazgatója, aki Darvas Ferenc zongorakíséretével adta elõ a Nem ér semmit a dal és a Keresem az utam címû Ákos nótákat. Egy éles stílusváltással a Hõsök következtek, akik rappelve vezették elõ az Ikont. Õket a Magashegyi Underground követte, akiknek koncertjén feltûnt Latinovits Zoltán is – a Dúdolni Halkan címû slágert ugyanis a színészóriás egy felvételével kiegészítve adta elõ a kiváló együttes.
Ferenczi György és a Rackajam a Gondolnék Rád-dal és egy Ákos versfeldolgozással folytatta a sort. A Road lendületes rockfeldolgozásai között elhangzott ugyan Az utolsó hangos dal, ám az este még folytatódott a kiváló The Moog-gal. Õk komorabb stílusukhoz illõen a Helló és az 1984 címû dalokat mutatták be. Szirtes Edina Mókus, aki Sebestyén Márta sajnálatos megbetegedése miatt lépett elõ elsõszámú fellépõvé, a Valami véget ért és a Táncolj a tûzön át címû dalokat népdallá alakítva adta elõ. A Compact Disco friss, elektronikus hangjai következtek, majd Jamie Winchester, a régi zenésztárs és társszerzõ megmutatta, milyen az általa szerzett Keresem az utam az õ eredeti változatában, angolul. A nagy fináléban még egyszer minden zenész színpadra lépett, hogy közösen adják mindenki tudtára: Ilyenek voltunk.
Nem csak a több, mint hatezres tömeg, hanem az est ünnepeltje, Ákos is remekül érezte magát a koncerten. „Kicsit tartottam attól, mi fog történni a dalaimmal ezen a koncerten, de el kell, hogy mondjam, milliószor jobb lett, mint amire számítottam. Hihetetlen, hogy milyen jó értelemben vett tiszteletlenséggel, szeretettel és tehetséggel oldották meg a feldolgozásokat ezek a mûvészek. Egyes feldolgozások alatt szabályosan felállt a szõr a karomon a borzongástól”, mondta el a meghatottságával még sokáig küzdõ Ákos a koncert után.
