Loopolás, utcazenélés effektpedálokkal a Volt Fesztivál színpadán. Vajon Benjamin Stanford és Cade fellépés elõtt is kezet mos, vagy csak a mosdóban? „Forradalom kell!” - Honnan jött az ötlet, hogy effektpedálokkal és loopolással készítsetek zenét? - Benjamin Stranford: Alapvetõen ez úgy kezdõdött, hogy láttam valakit, aki így zenélt. - Ki volt ez? - Benjamin: Mel Webb-nek hívják, de õ csak loopol effektek nélkül. Én - amikor találkoztunk - effekteket használtam a saját hangommal és a bandámmal játszottam. Megláttam ezt a pasast a Loop Station-nel és én is elkezdtem az effekteket ezzel kombinálni. - Benjamin: Eredetileg énekeltem és gitároztam, ezután kezdtem el utcazenélni, énekeltem, gitároztam és iPodom volt a hátsó szólamoknak. Mihelyt kifogytam a dalokból, elkezdtem az iPodot és a Loop Stationt használni és ezt mindenki jobban szerette – talán az energia miatt. Észrevettem, hogy mekkora hatással van a hallgatóságra, amikor letettem a gitárt teljesen és kizárólag a mikrofont használtam a Loop Station-nel. Még mindig szeretek egyébként gitározni, pl. a Flower Fairy albumon is játszottam öt dalt. Lehet, hogy még csinálok egy teljes albumnyi anyagot hangszerekkel beatbox nélkül, ki tudja?
- Mikor és hol volt az elsõ koncertetek? Az utcán?
- Benjamin: Nem. Cade és én 17 éves korunk óta együtt játszottunk heavy metal zenekarokban, 19-20 évesen DJ-ék MC-je voltam, ekkor kezdtem el a dance mûfajjal foglalkozni. Tehát egyszerre játszottam a heavy metal és a jazz bandáimban, mellette pedig DJ-kel is felléptem. Mielõtt elkezdtem utcazenélni, már milliószor felléptem a zenekaraimmal. Az utcazenélés sokkal jobb elõadómûvésszé tett.
- Mit szerettek jobban, utcazenélni vagy fesztiválon koncertezni - és miért?
- Benjamin: Mindkettõt különbözõ okból kifolyólag. Az állandó utcazenélésbe belebetegednék ugyanúgy, mint az állandó koncertezésbe. A rotáció nagyon fontos. Elmesélem a legviccesebb sztorimat: Woodstockban, Lengyelországban léptem fel fél millió ember elõtt egy masszív színpadon. Két hét múlva utcazenéltem Németországban húsz ember elõtt. Egyszer csak odajött hozzám egy ember és azt mondta: „Láttalak fellépni fél millió ember elõtt Woodstockban, most meg itt zenélsz az utcámban tíz ember elõtt!” – Nem akarta elhinni az egészet, és én is azt mondtam, hogy igazad van, ez elég nonszensz helyzet. Szóval én akár három ember elõtt is szeretek fellépni, nem érdekel. Becsukom a szemem és zenélek, mindegy, hogy egy ember van a szobában, vagy egy se, esetleg fél millió.
- Flower Fairy (Shoshana Saida): Nem számít, hogy hány ember elõtt lépsz fel addig, amíg a közönség élvezi, amit csinálsz. Az energia áramlik a hallgatóság és a mûvész között.
- Hogy jött az ötlet, hogy ti hárman közösen zenéljetek?
- Benjamin: 16-17 évesen kezdtünk el ugye Cade-del együtt zenélni, ezután szólóban kezdtem el utcazenélni, így találkoztam Flower Fairy-vel. Elõször a cédéimet árulta, majd két-három évig együtt léptünk fel, végül a website kialakításában és a menedzsmentben segítségre volt szükségem, így került Cade a képbe, csatlakozott a turnéhoz.
- Mi a kenguruk reakciója a zenétekre?
- Benjamin: Szerintem még egy kenguru se látta a fellépésünket.
- Cade: Viszont ez rajta van a listánkon, egyszer meg kell valósítanunk!
Mit gondoltok, mi lenne a reakciójuk?
- Flower Fairy: (Fel-le ugrálnának a helyszínen.)
- Mi az a kérdés, amit még sosem tettek fel nektek, de mindenképp szeretnétek megválaszolni?
- Benjamin: Voltam valaha is transzexuális?
- Mi lenne a válasz?
- Benjamin: Nem.
- Cade: Pisilés elõtt vagy után mosom meg a kezem?
- Mi lenne a válasz?
- Cade: Elõtt.
- Miért?
- Cade: Nos, eléggé szórakoztatónak találom, hogy mindenki utána mossa meg a kezét. A férfiak tudják, hogy ha megfogják a péniszüket, nem lesz pisis a kezük. Az az elméletem, hogy mielõtt bemegyek a mosdóba, koszos lesz a kezem, hiszen rengeteg dolgot érintek meg, tehát a mocskos kezemmel veszem ki. Ez egy akkora marhaság! Sosem értettem, hogy miért nem elõtte mosnak kezet, hiszen ha te egy kulturált egyén vagy, akkor nem lesz pisis a kezed! Elképesztõ, hogy miért nem tanítjuk ezt a gyerekeknek az iskolában! Meg kellene ezt a szokást változtatni, forradalomra van szükség! Már csak a nõkre való tekintettel is.
- Igazad van. Mi inspirál titeket?
- Benjamin: A mindennapi élet. Nincs egy specifikus elõadómûvész, vagy zene, ami inspirálna. Szeretem a filmeket, a képregényeket, Flower Fairy-t, aki döbbenetes ételeket készít nekem.
- Flower Fairy: Szereti a csokit.
- Benjamin: Az inspirációt az életembõl és a körülöttem lévõ emberekbõl gyûjtöm.
- Van kedvenc dalod?
- Benjamin: Nincs kedvenc számom, mert minden dal egy gyerekem, én teremtettem, az életem különbözõ pillanatait képviseli.
- Mi az utolsó szó, amit az interjú befejezéséül mondanátok?
- Cade: Köszönjük, hogy meghallgattatok!
- Benjamin: Igen, köszönjük! Ne higgyetek a TV-nek, a rádiónak és a kormánynak!
/zene.hu/