2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Megadeth vs Metallica

Megadeth vs Metallica
Baromi unalmas, hogy a Megadeth-rõl senki nem tud a Metallica emlegetése nélkül szólni, de sajnos én sem vagyok kivétel. Mentségemre legyen mondva, nem arról akarok mesélni, hogy Dave Mustaine 30 éve hogyan nyomta orrba James Hetfieldet, és miért kellett ezután új zenekart alapítania. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a két csapat karrierje sokban hasonlít: nyomták a thrash metalt, aztán kinõtték, nyomtak populáris metalt, kinõtték azt is, nyomtak valami izét, majd megint bekeményítettek.
Mustaine a folyamatban hosszú ideig lemaradásban volt régi zenésztársaival szemben, a „vissza a gyökerekhez” jelszót azonban jóval elõbb mondta be – és ezt azért fontos elmondani, mert bár hasonlóan is retrózik a két csapat (azaz inkább technikailag, semmint érzelmileg tértek vissza eredeti stílusukhoz), õ azért õszintébbnek tûnik, és így jobbak az új dalai is.

Az Endgame ettõl még nem egy letaglózó lemez (az elõzõ United Abominations ráadásul jobb is volt), de nem is ócska: egybefüggõ, sûrû és gyorsan pörgõ Mustaine-féle rifforkán, amire végig bólogat (eltresselget?) az ember – csak épp soha nem veszti el a fejét, mint a régi albumok hallatán. Mindenesetre inkább ez legyen egy öregedõ metálzenész turnéalibije, mint a Death Magnetic, mert az Endgame azért lemeznek sem rossz.