Élmény vagy hangulati függöny?
A lárma és a zaj áradatában élünk. Nem véletlen, hogy Yehudi Menuhin, a világhírû hegedûmûvész a csendrõl is megemlékezett, amikor 1975-ben kinyilvánították, hogy ezentúl minden év októberét a zene megünneplésével kezdje a világ. Victor Máté, a Magyar Zenei Tanács elnöke megszívlelendõ gondolatokkal vall az "ünnepeltrõl".
- Nagyon megváltozott a zene szerepe az életünkben.
- És, ha a háttérben szól muzsika?
- Akkor csak szórakozunk. Nagyon jó ez a magyar szó: szórakozás - szétszórja a figyelmünket. A szakmabéliek nem is tudnak így zenét hallgatni.
- Sokszorosan bizonyított tény, ha egy gyerek valamelyest foglalkozik zenével, más szférában is javul a felfogóképessége.
- A zene képességeket fejleszt, legfõképpen a koncentrálást könnyíti. Megtanítja a gyermeknek irányítani a figyelmét, de javítja például a mozgáskoordinációját is. A hangszerjáték úgy kezdõdik, hogy a két kéz eltérõ mozgásirányát koordinálom. Megfigyeltem, hogy a zenészek általában jól vezetnek autót, mert a kezük, lábuk, függetlenítését jól meg tudják oldani, fel tudják mérni az egyidejû, de különbözõ irányú és sebességû mozgásokat. Átlátják a folyamatokat. A zene is errõl szól: különbözõ irányú és különbözõ sebességû hangfolyamok hogy állnak össze harmóniává. Ám korunkban a zenével való kapcsolat már gyerekkorban is elsõsorban hangszórók révén jön létre, ami passzivitásra ítél. Pedig a zene játék is. A gyerekek életébõl ma nagyon hiányzik, hogy a zenével kapcsolatban valami személyes élményük legyen. Ritkaság a házi muzsikálás is. Száz évvel ezelõtt, ha valaki zenét akart hallgatni, egyetlen lehetõsége volt: valahová el kellett mennie, ahol élõ emberek muzsikáltak. A hangszóróból jövõ legszebb zene is személytelen - állítja Victor Máté.
- A másik probléma, hogy a zene mindenhonnan, állandóan szól.
- Amibõl nagyon sok van, az devalválódik. Én már kialakítottam magamban egy reflexet, ki tudom kapcsolni az agyam zenehallgató központját. Nagyon nehéz egyébként, mert bármit hallok, kényszerûen elkezdem szakmailag figyelni. De a mindenhol folyamatosan szóló háttérzenék csak hangulati függönyként szolgálnak. Sõt, ezért már olyan zenét is "csinálnak", ami ennél nem is akar több lenni. Hihetetlen mennyiségû sekélyes, "zenének látszó tárgy" köröz a levegõben. Azért mondom, hogy "zenének látszó", mert nincs olyan, hogy általában zene. A hangok elrendezésének valami egyénített módon kell történnie. Most azt látom, hogy éppen ettõl igyekeznek nagyon sokan menekülni. A mesterség, a mívesség szinte kiveszett a szórakoztató zenei mûfajokból.
- Tanítás közben a kõbányai stúdióban is találkozik ezzel a problémával?
- Azt tanítom, hogy igyekezzünk minél változatosabb eszközöket használni. Aki jelentkezik egy ilyen szakiskolába, azért jelentkezik, mert többet akar tudni, mint egy amatõr. Uralni akarja a zenei eszközöket. Különben nem töltené az idejét azzal, hogy a harmóniarendszereket megismerje, zenetörténetileg tájékozott legyen. Sajnos a példák ugyanakkor azt mutatják, hogy lehet a tévében hetente többször szerepelni és országos sztárnak lenni úgy is, hogy valakinek a zenei felkészültsége nulla. A televíziós vetélkedõknél engem az zavar, hogy elhitetik a nézõkkel: nem kell a szakmát megtanulni. Elég érdekes mûsorelemnek lenni, és a képernyõn jól mutatni.
- Amilyen jó az ötperces sztárság publicitása, olyan kevéssé eredményes az igazi teljesítményé.
- A mûvészetek presztízse nagyon sokat zuhant. A rendszerváltáskor beleszaladtunk abba a tévedésbe, hogy a piaci alapon mûködõ társadalomban kell megtalálni a piaci alapon mûködõ mûvészeti élet helyét. Most már látjuk, hogy ez nem mûködik. Így csak a tömegtermelés mûködik: "a minél olcsóbban minél többet eladni" szemlélet. A mûvészet, a mûalkotás mindig egyedi, amibõl nem lehet sorozatot csinálni. Az elkészítése aránytalanul nagy ráfordítást igényel, ettõl remek és különleges. Egy csomó dolog ellenáll a piaci mûködésnek a mûvészetek terén. Azokat a támogatási technikákat, amelyek a nyugat-európai piacgazdaságokban jól funkcionálnak, nem nagyon igyekeztünk meghonosítani. Azonban - hogy pozitív jelenséget is említsünk - , nõ az élõ muzsikálás értéke. Egyre több szórakozó helyen hallok élõ zenét. De a hangfelvételek piacán is emelkedik a koncertfelvételek ázsiója. A koncert hangulata ugyanis sokkal érdekesebb, nagyobb a feszültsége, mint egy stúdiófelvételé.
- Végül: mi a Magyar Zenei Tanács aktuális munkája?
- Megpróbáljuk fölmérni, hol tartunk a zeneoktatásban. Nagyon érdekes tendenciát mutatnak a statisztikák arról, hogy miként alakult a fõvárosi zeneiskolák hallgatói létszáma a rendszerváltás után. Hogy a vidéki zeneiskolákban mi történik, azt sajnos nem nagyon látjuk itt Budapesten. De most utánajárunk, és szeretnénk valamilyen programot is fölvázolni, mert a zeneoktatás kulcskérdés. A jövõnk kulcsa.
Albert Mária