Belgrád - Tizenhat pazarul játszó trombitazenekar versenyével vasárnap véget ért Szerbia, és most már Európa egyik legnagyobb zenei eseménye, a 48. Dragacevói Trombitafesztivál.
A névadó hegyvidék ezerméteres csúcsaitól körülvett, alig több mint kétezer lelkes közép-szerbiai Gucában öt napon át zajló rendezvény minden korábbinál több, mintegy hatszázezer látogatót vonzott. Rengeteg volt köztük a külföldi, akiket az is ösztönözhetett, hogy a Rolling Stone címû tekintélyes zenei magazin Európa tizenöt legjobb zenei fesztiválja közé sorolta a gucait.
Gucában már nem versenyez - öt éven keresztül mindent megnyert, amit ott megnyerni lehetett -, de az idei fesztivál legnagyobb sikerû, megszakítás nélkül több mint két órán át tartó koncertjét õ adta, mintegy "vendégmûvészként". Zenekarát ugyanis, hivatalosan, már több mint egy éve tündöklõ tehetségû, a tradicionális szerb-cigány fúvószenét modern hangzással gyarapító fia, a húszas évei elején járó Marko vezeti.
Rajtuk kívül még mintegy ötszáz zenész fújta a hangszerét négy napon keresztül Gucában. Az idén már tíz külföldrõl - Ausztriából, Franciaországból, Izraelbõl, Lengyelországból, Macedóniából, Németországból és Szlovéniából - érkezett zenekar is rótta a település utcáit, zenélt a sátrak alatti éttermekben, ahol egész malacok, bárányok forogtak az izzó faszénparázs fölött, s százliteres hatalmas cserépkorsókban fõtt lassan, hat-hét órán keresztül a savanyú káposztából, sokféle húsból összerakott híres szerb svadjbarski kupus (esküvõi káposzta).
A külföldieknek ezúttal külön koncerteket is szerveztek, amelyeken a szerb közönség is nagy lelkesedéssel fogadta a film- és könnyûzenei slágerek, vagy éppen a klezmer zene fúvós átiratait.
A gucai fesztivál alaphangulatát azonban a roma rezesbandák adták meg, amelyek nagy része nem játszik olyan mûvészien, mint az autentikus szerb népzenét fújó, hagyományos szerb öltözetet viselõ szerb versenycsapatok, de hogy jókedvet mindegyik tud teremteni, az biztos. Négy napon keresztül az övék volt az este, míg nappal a Szerbiában hatalmas számban mûködõ - éneklõ, táncoló, zenélõ, s ötéves gyerekektõl nyolcvan-kilencven éves öregekig sokakat magukba szippantó - népi együttesek elõadásait élvezhették a Gucába látogatók.
Õk a településen, s körülötte sátortáborokat hoztak létre, mivel a faluban - bár minden ház tulajdonosai összehúzódnak, és felszabaduló szobáikat kiadják a fesztivál idejére - pár ezer vendég találhat csak szállást.
Ez az "õrület", mint kultúrakutatók többször megírták, Szerbiának csak egy kis (középnyugati) részéhez köthetõ, onnan vált elõbb országos, aztán nemzetközi jelenséggé. Kétszáz évvel ezelõtt ugyanis ott gondolták úgy a török uralom ellen lázadók, hogy lelkesítõ zenével kell harcba vonulni, s ezért elõvették a trombitát.
A hangszer diadalmenete azóta megállíthatatlan. Szerbia nagy részén ma már nincs esküvõ trombitazene nélkül, a hagyományos szerb hangszerek - guzlica, kettõsflóta, lirica - pedig már csak néha szólalnak meg: Bácskában, Bánátban, és az ország legdélibb részén.
A szerb zenészek által Európa egyik legnépszerûbb népi hangszerévé tett trombita pedig tovább hódít: 2010-ben az 50. dragacevói fesztivál európai fúvósok versenye lesz, amelyen Szerbia színeiben a Marko vezette, Boban és Marko Markovic Zenekara indul.