Halberstadt - Több mint ezren tolongtak mindössze két hangért egy bõ hét éve tartó koncerten Németországban a hét végén. A koncert 2001-ben kezdõdött, azóta egyfolytában tart, de még mindig nagyon messze van a vége: 2640-re várható. Ez ugyanis a világ eddigi leghosszabb és leglassúbb koncertje. A hét végéig összesen négy hang szólt, így aztán a két újabb - két pluszorgonasíp - fergeteges fordulatként értékelhetõ.
És még most sem késõ bekapcsolódni. Aki kíváncsi a mûre, netán végig akarja hallgatni, annak már csak 631 évre kell szabaddá tennie magát és beülni a németországi Halberstadtban a Burchard templomba. Ezt 1808-ban sorsára hagyták az apácák és a koncert elõtt disznóól volt.
A 639 évre szóló orgonamûvet egyébként 20 perc alatt is le lehetne "zavarni", mindössze 4 oldalas a partitúra, de egyrészt még nincs kész az orgona, másrészt a lehetõ leglassabban kell játszani a szerzõ utasítása szerint, aki az amerikai John Cage. Õ fõként avantgárd mûveket írt (egy olyat is, amely pontosan 4 perc 33 másodperc csendbõl áll) és 1912-1992 között élt. Halberstadtban komolyan veszik az Organ2/ASLSP címû mû (As Slow As Possible=Amilyen Lassan Csak Lehet) utasításait és évszázadokra elnyújtják elõadását. Azért csak 639 évre, mert ennyi idõ telt el - a koncert startjakor - Németország elsõ pneumatikus orgonájának üzembe helyezése óta. Akkor 1361-et írtak.
Mivel idõ van bõven, hamar munka meg ritkán jó, az orgona elkészítésével sem kell kapkodni. Jó pár síp hiányzik, olyanok, amelyekre még évtizedekig nem lesz szükség. A hangszer adományokból teljesedik ki, és ha összejön kellõ pénz, kiegészül egy-egy újabb síppal.
Amúgy a 2001-ben kezdõdött bevezetõ szünet sem volt teljesen eseménytelen, nem csak csend "szólt", az orgona fújtatóiban finoman áramló levegõ neszét is lehetett hallani. A szünet letelte, 2003. február 2. után sem csapott túl vadul senki a billentyûk közé, csupán az elsõ akkord szólalt meg, de már az is akkora örömöt keltett, hogy nagyszabású ünnepséget tartottak a hangzat tiszteletére.
A 2001-es startnál egyébként mintegy háromszáz zenebarát volt jelen. Szerencsére nem csúszott a kezdés, így nem ér majd véget a tervezettnél is késõbb a mû, amely egyre nagyobb tömeget vonz, elvégre most ezren tolongtak meghallgatni - egy részét.
A "nyitányt", a 17 hónapnyi fújtatást egy automata "játszotta le". A mû második fõ részét, a gisz moll akkordot sem emberi kéz nyomta másfél évig, hanem az orgona billentyûzetére helyezett súly. Így végül is a gravitáció "játszik" a leghosszasabban. A billentyûlenyomó súlyokat ugyanakkor mindig szakember, orgonista pakolgatja.
A közelben lakók már megszokták, hogy éjjel-nappal szól valami, ráadásul átlagosan másfél évente mindig ugyanaz a valami a templomból kissé légvédelmi szirénára emlékeztetõn.
Hogy aztán 2640-ben kellõ vastaps és újrázás esetén lesz-e ismétlés, azt nem ígérte a szervezõk elsõ nemzedéke.