2024.03.29. - Auguszta

ElSZINesedett Szeged 2004.

ElSZINesedett Szeged 2004.
Délben kinéztem a munkahelyem ablakán, és a ragyogó napsütésben a gondolataimban már kinn voltam a Tisza partján, és javában SZIN-eltem. Ez a valóságban még egy kis munka színlelés után következhetett csak be.

Kis város, kis fesztivál, átlagos szervezettség, hatalmas buli, kicsappanó jókedv. A két utolsó momentum tette a fesztivált megismételhetetlenné.
SZIN 1. nap: Délután négy körül érkeztünk a bejárathoz, a rövidke sorbaállást követõen felkerült a jegyként szolgáló karszalagunk is. A csomagok átvizsgálása, és egy kis fémdetektorozás után (amit furcsamód fegyveres rendõrök, és biztonsági emberek végeztek) bejutottunk SZIN-re.

Már elsõ látásra szimpatikus volt a rendezvény. Ahogy beértünk felhõszakadás következett, és mindent szétáztatott az esõ. A messzi földrõl érkezõk gondolom "örültek", de a jó hangulaton nem sokat változtatott az idõjárás, mindenkinek jutott fedél. A vendégek közben egyre csak érkeztek, sátrat vertek, megpihentek, lassan a programok is elkezdõdtek.

Megszomjaztunk, betápláltunk magunkba egy kólát, aminek fél literje potom 300 forintért volt elérhetõ. Ehettünk volna rá grillcsirkét vagy fõtt kukoricát, de édesszájúként a kürtöskalácsnál maradtunk. Na de a zenéért, és az érdekesebbnél érdekesebb programokért mentünk, szóval megszálltuk a fellépõk színpadjait, és mindent megnéztünk amit csak lehetett. A T-Mobile színpadon a Sun City lépett fel, majd a Borsodi színpadnál tanyáztunk le, mert itt aztán volt mibõl szemezgetni. A Bisztróbaleset Band után a fergeteges sikert arató Belga következett. Ezt is túlszárnyalta a siker tekintetében a nõcsábász (és egyre sikeresebb) Hooligans. Külön megér egy misét Cipõ, azaz a Republic együttes. Kórusban üvöltve kérte a tömeg a régóta töretlen popsztárunkat.

A koncertek közötti szünetekben lábainkat belelógattuk a gõzölgõ medencébe. Kellemes langyos volt a víz, kár, hogy nem volt rajtunk fürdõruha. Mivel ez volt az elsõ nap, még bepótolhatjuk a hiányosságokat.

Az éjszaka folyamán a hangos koncertek elcsendesedtek, és a pultok, a sörpadok vették át a fõszerepet. Jókedvû társaságok örömétõl volt zengõ a terep. Csak remélhetjük, hogy mindenki hazaért, aki a kinti sátorozás helyett otthon, a meleg ágyban volt kénytelen aludni.

Annyi szingli lányt, és fiút láttunk, hogy az csuda. És mivel mostanában a tinik körébe nagy divat a "futó kaland", igazán kikerülhetett volna a rossz kóla automaták helyett pár gumióvszer adagoló vagy egy fogamzásgátlási ügyelet.

Mivel szavakkal nem lehet leírni egy fesztivált sem, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki él és mozog, hogy ízlelje meg a szegedi SZIN-t. "Ez is olyan, mint a többi fesztivál" mondhatnánk, és tényleg olyan, de mégis teljesen más, mert ez a szegedi SZIN 2004!

SZIN 2. nap: Nagy buli volt Kispáltól

Most már biztos, hogy az idõjárás viszontagságai nem sokban befolyásolják a jó hangulatot, legfeljebb aki fázik, az moziba megy. Az élboly viszont kihasznált minden percet a SZIN-en, és nagy átéléssel bulizta át a középsõ napot.

Az idõjárás nem volt tekintettel a SZIN második napjára sem. Hõgutát nem kaptunk, de azért esõkabátra sem volt szükség (szerencsére), hogy a bulit átélve élvezhessük.

A Borsodi nagyszínpadon a Zanzibár együttes kezdte, a 2004-ben friss albumukra koncentrálva szórakoztattak bennünket. A T-mobile színpadon a Blues Brothers Show mûsorát láttuk, nagy örömünkre kedvenc elõadónõnk (Zséda) vokalistája, Mókus volt az énekesnõ. Jót szórakoztunk, és szép hangokban gyönyörködtünk. Ezután átballagtunk vissza a Borsodira, mert jött Emil.Rulez!, alias Hajós András. Megmutatta nekünk a mûsorában többek között, hogy hogyan kalauzoljunk el országunkban külföldi turistákat, és azt is megtudtuk, hogy milyen fontos a szeretet. Ezek után a kisszínpadon az Amorf Ördögök léptek fel, fergeteges bulit csináltak. A Balaton, és a "Cici" számuk közismert, de közönség a többi számot is régi ismerõsként fogadta, és együtt énekelték a csapattal. Egy hosszabb beállás után a közönség nagy örömére a Kispál és a Borz együttes következett. Ez volt az elsõ igazán "teltházas" buli a SZIN-en. Rajongók ezres tömegben tomboltak, és dalolták végig a számokat. A lefáradt közönség egy kis "frissítõ" után az Anima Sound System együttessel szórakozott tovább. Mint tudjuk a zenekart 1993-ban alapította Szombathelyen Prieger Zsolt és Szabolcs. A csapat jelenleg hat tagú, a profi zenekari munkát a nézõk teljes élvezettel fogadták.

Ellátogattunk az SZTE Faluba is, mert egyetemi információkra voltunk éhesek. Pár düledezõ alak, és zárt sátrak fogadtak, pedig még csak este 6 volt. Biztos "kimerült az elem" gondoltuk magunkban :-)

Szétnéztünk a CIVILIZÁCIÓ faluban, volt ott minden, ami civil: fogyatékkal élõk (siketek, kerekesszékesek) informáltak, voltak kint álltabarátok (adománygyûjtõ edényekkel), a jógázók jógáztak, a Rotaract Club a világ jobbá tételén dolgozott. Kint volt a programon a Nagyító Alapítvány, akik a fiatalok iskolán kívüli képzésén fáradoztak. Megjelent a civil programkínálók között a honvédség, akik toboroztak, informáltak. A lista nem teljes, de azt még érdemes megemlíteni, hogy a jobboldal, és a baloldal ifjúsági tagozata is kint volt a civil részlegen, és élesen - egymással szemben osztották az észt.

Éljen a SZIN! A második napon is jól éreztük magunkat.

SZIN 3. nap: A SZIN utolsó hangos dala

Az utolsó napra kedvezett az idõjárás, így a napfény városába érkezõ SZINesedõ vendégsereg igazi kánaánban érezhette magát.

Jóérzéssel töltött el bennünket, hogy a városban járva - kelve kétféle ember létezett: karszalagosok, és szalag nélküliek. Bizony - bizony, a SZIN-re érkezõ vendégek a városunk szépségében is gyönyörködtek, ráérõ idejükben sétáltak, vásároltak, ismerkedtek Szegeddel.

A SZIN tehetségkutató fesztivál is volt egyben, hiszen az ország számos helyén (Kecskeméten, Békéscsabán, Szolnokon, Szegeden) is voltak elõdöntõk. A legjobbak a három nap során bemutatkozhattak, és sor került a nyertes kiválasztására is, aki nem más volt, mint Jeffos Dream szegedi zenekar. Nyereménye a Pesti Est Invázión való részvétel, ami nem piskóta, hanem fellépési lehetõség.

Még a nap elején ellátogattunk az SZTE Faluba is, mert az elõzõ napi látogatásunkkor zárva volt mindegyik sátor. Most nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a sátrak nyitva voltak, de az öröm gyorsan lefagyott az arcunkról, mert a nyitott sátrak üresek voltak, ahol volt is valaki, ott kérdéseink üres fülekre találtak. No comment!

A szegedi Sun City zenekar második alkalommal lépett fel a fesztiválon. Elõzõleg a kisszínpadon, most a nagyszínpadon. A You ant I slágerével köztudatba vonuló együttes igen nagy rajongótáborral rendelkezik.

A nyári melegben volt alkalmunk fürdeni, napozni is. Ez tette igazán kellemessé a programot. Láthattuk, hogy lekerültek (hosszú idõ után?) a zárt rocker bakancsok csizmák is. Jó alkalom nyílt kiélni magunkat vizifociban, strandröplabdában is.

Az Ákos nagykoncertet igazi nagy várakozás elõzte meg. Ákos az Utolsó hangos dal albumának bemutatásával lépett a színpadra, felvonultatta vendégként régi kollégáit, az ex Bonanza Banzai tagokat is. A fél kilenctõl hajnal 1 utánig tartó nagykoncert volt az egész fesztivál tetõpontja, és egyben záró akkordja is. A majdnem tízezres tömeg hisztérikusan énekelte a magyar sztárral az évtizedek alatt ismertté vált dalokat. Igazi show volt, de hát Ákostól (akinek saját állítása szerint a haja valódi, és sohasem playback-el, meg persze koncertek elõtt nem iszik) ez a minimum.

Az Ákost kihagyó pár százas tömeget a kisszínpadon a Hypercarma bolondította meg.

Hajnal kettõ tájt a koncerteknek már vége szakadt. A Danubius sátorban volt még némi zenebona.

Mit nyújtott a SZIN? Szórakozást, "fesztiválozást", ismerkedést, koncerteket, de nem utolsó sorban "Szegedelést"!

A SZIN utolsó napján is (mint fesztivál látogatásainkkor általában) kicsit elszomorodtunk. Reméljük, hogy ez a vég egyben a SZIN 2005-re való készülõdés kezdete is. Jó, hogy városunk fesztivál légköre ilyen formán szélesedik, és vonzza ide az ország kíváncsi fiataljait.