2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Andy Warhol garázszenekara

Andy Warhol garázszenekara
Montreal - A pop-art atyja volt Andy Warhol, képzõmûvész, happeningek és a társasági élet hõse, a Velvet Underground együttes kitalálója, híres lemezborítók illusztrátora, de mint egy kanadai kiállítás hangfelvétellel is bizonyítja: saját zenekara is volt.

A montreali szépmûvészeti múzeum Warhol Live címû nagyszabású tárlata, amely a 80 éve született, cseh származású mûvésznek a zenével és a tánccal való kapcsolatát hivatott bemutatni.
Igazi szenzációként tálalja a The Druds együttes felvételét, amelyet Warhol több kortárs képzõmûvésszel, Claes és Patty Oldenburggal, Lucas Samarasszal és Jasper Johnsszal hozott létre 1963-ban. Warhol egy 1977-es interjúban, amelyet a High Times címû magazinnak adott, mesélt errõl a zenekarról és elismerte, hogy nagyon rosszul énekelt, de úgy tûnt, egyetlen felvétel sem maradt a The Druds után.

A Warhol-kutatók, még a pittsburghi Andy Warhol múzeum kurátorai sem vették maguknak a fáradtságot, hogy kutassanak e felvételek után. A québeci múzeumnak azonban sikerült a lehetetlen: szakértõje, Brendon W. Joseph Warhol egyik régi munkatársának, Billy Klüvernek az özvegyétõl megszerezte a ritka kincset. Persze a zene rettenetes: a gitárok úgy szólnak, mintha borotválnának, miközben hamis hangok ismételgetik: "Coca Cola üvegben". Nem véletlen, hogy Warhol nem folytatta saját zenei karrierjét, ugyanakkor a zene átitatta mûvészi munkásságát.

Stéphane Aquin, a kiállítás szervezõje szerint Warholra elõször az 1930-as évek hollywoodi zenés vígjátékok gyakoroltak nagy hatást, késõbb pedig John Cage kísérleti zenéje. Az õ szeriális motívumait próbálta megjeleníteni vásznain. Késõbb híressé váltak George Gershwinrõl, Elvis Presley-rõl, Mick Jaggerrõl, Debbie Harry-rõl készült portréi, amelyek mind láthatók Montrealban a Dance Magazine számára készült illusztrációkkal együtt. A Warhol Live ugyancsak bemutatja az általa tervezett mintegy 50 lemezborítót, a Rolling Stones-tól Thelonious Monkig.

Aquin emlékeztetett arra is, hogy a mûvész alkotás közben rendszeresen hallgatott fejhallgatón egyszerre rockot és klasszikus zenét, ezzel is ledöntve egy szigorú határt a különbözõ mûfajok befogadásában.