Bár a Rolling Stone magazin szerint már 1983-ban övék az év albuma (Murmur) és hírük gyorsan eljut Európába, a világsztár státuszt, a stadionokat megtöltõ turnét hetedik sorlemezük, az Out of Time hozza meg 1991-ben, rajta olyan slágerekkel, mint a Losing My Religion, a Shiny Happy People, a Near Wild Heaven és a Radio Song. Az Out of Time-ból csak az Egyesült Államokban négymillió darabot adtak el, a brit és az amerikai albumlistát is vezette, akárcsak az egy évvel késõbb kiadott Automatic For The People, rajta a Drive és a Man On The Moon.
Az R. E. M. zenéje kétségkívül tartalmaz némi countrys ízt, ám míg utóbbi mûfaj szövegeiben az álmok világa a leggyakoribb, Stipe realista gondolkodású, a mában él. "It,s the end of the world as we know it, and I feel fine" (Mint tudjuk, ez a világ vége, és én jól érzem magam) - énekli az 1987-ben megjelent, Document címû lemezen.
A kilencvenes évek közepétõl kiadott lemezeik a kísérletezés útját járják. A Monster (1994) a csapat keményebb, nyersebb oldalát mutatta meg, a New Adventures In Hi-Fi (1996) csendesebb, lassabb. Bill Berry dobos, aki 1995-ben összeesett a turné alatt, és ezután agyi értágulattal kórházban kezelték, 1997-ben kilépett, egészségét nem kockáztatta tovább.
Az erõtlen Upot (1998) - ennek turnéja Budapestet is érintette - a kritikusok és a közönség egyaránt rosszul fogadta, a 2001-es Reveal is csak néhány dalában idézi az R. E. M. klasszikus korszakát, a 2004-es, erõsen túlcsiszolt Around The Sun pedig még annyiban sem.
Az R. E. M.-et ekkor sokat leírták, eltemették, ám õk ismét összeszedték magukat. A tavaly kiadott elsõ koncertalbumuk meglepõen nagy siker lett, idei új lemezük, az Accelerate (Gyorsíts) pedig kellemes meglepetés: hangzása friss, rockos, a számok gyorsak, lüktetõek, és nyoma sincs Michael Stipe énekes-szövegíró korábbi depressziós szövegeinek sem.
A kevesebb sokszor több - ezt bizonyítja, hogy az Accelerate mindössze 36 perc hosszú. Az album talán két legjobb dala a Houston és az Until The Day Is Done, mindkettõ korai korszakukat idézi.