A 2006-os album, amelyet Rob Vitacca és Oliver Nikolas Schmid mellett a gitáros Tony Berger, a basszusgitáros Peter Kafka és a dobos Korl Fuhrmann jegyez, annyit azért nyilvánvalóvá tett, hogy a banda jó úton halad, feltéve, ha a sikert a slágerlisták csúcsainak meghódításával méri. A Lacrimas Profundere egy angol sztárproducer, a többek között a HIM, a Depeche Mode, a Nine Inch Nails és a Paradise Lost körül is megfordult John Fryer instrukcióit követte, s nem is eredménytelenül. Az album egyik slágerét, az Again It,s Overt így hat hétig nem is lehetett kirobbantani a DAT Charts listavezetõi közül.
Talán a sikerek miatt érzett büszkeség is magyarázza, hogy a német formáció - híven saját nevéhez, a Lacrimas Profundere magyarul mély könnyeket jelent - a jelek szerint nem szeretné beérni a gothrock tartományainak meghódításával: honlapjuk tanúsága szerint munkásságukkal mostanában arra is választ keresnek, mivé növi ki magát az egyesek által mostanában a rock,n,sad megjelöléssel is körülírt szomorúrock.
Ha persze a szomorúrock óriásainak - Anathema, Katatonia, My Dying Bride - életmûvéhez mérjük a Lacrimas Profundere lemezeit, ez a kijelentés nyilvánvalóan nagyra törõnek tetszik, hiszen bajos lenne vitatni, hogy nehéz egyszerre slágerlistás gothrock számokat írni, s közben hitelesen õrizni a doom metal ólomnehéz riffektõl terhes örökségét.
Vannak, akik szerint ez eleve lehetetlen is, õk a slágerlistákra kacsintgató gothrock formációkat eleve a másodvonalbeli produkciók közé sorolják, mások szerint igenis járható ez az út: hiszen a HIM, a The 69 Eyes vagy a Paradise Lost igenis képes volt már erre a mutatványra.
A kérdés így adva van: az egyik lehetséges választ pedig pénteken, a Sziget fesztivál Hammerworld színpadán lehet hallani, amikor a húrok közé csap majd a Lacrimas Profundere.