Napjainkban a punk ismét az egyik legkedveltebb rockzenei stílus, a Green Day és társai lemezmilliókat adnak el. 1975 õszen még más volt a helyzet. A londoni Sohóban, Malcolm McLaren butikja körül õgyelgõ néhány fiúhoz, Steve Joneshoz (gitár), Paul Cookhoz (dob) és Glen Matlockhoz (basszus) csatlakozott egy Johnny Rotten nevû illetõ, aki, bár nem volt hangja, viszont furcsán tudott ugrálni, megfelelt, és bevették a bandába. Ez lett a Sex Pistols.
Nagy Feró azt mondja, a rockzenében mindig is megvolt a megújulási kényszer, és három évtizeddel ezelõtt a monumentális rockzene éppen lemenõben volt.
"Nincs annál jobb, mint amikor egy kis klubban megjelenik egy friss és mindent elsöprõ erõ és a rock and roll visszatér eredeti funkciójához. A Sex Pistols éppen ilyen volt" - magyarázta Feró a siker titkát.
Johnny Rotten (született John Lydon) egyszer azt mondta, ha nem száll be az együttesbe, akkor vagy a bolondokházában vagy a börtönben végzi. "Csináltam olyasmiket, mint mások is, kocsilopás meg egyebeket, csak hogy csináljak valamit, de szerencsém volt, nem kaptak el".
McLaren mindenesetre jól menedzselte ezeket a zenélni kevésbé tudó fiúkat, mert az EMI kiadó 1976 októberében szerzõdtette õket, és felvette velük az Anarchy In The UK-t. 1977 januárjában viszont a sok balhé és verekedés miatt kirúgták õket - 40 ezer font végkielégítéssel. Az A & M kiadó márciusban adta ki az útjukat hasonló okokból, még nagyobb bánatpénzzel; ekkor már Sid Vicious a basszusgitáros, aki igazi botrányhõs és a punkok imádták, õ viszont szinte egyáltalán nem tudott játszani hangszerén, de ez nem számított.
Az igazi áttörést az jelentette, amikor a God Save The Queen annak ellenére a sikerlisták elsõ helyére kúszott fel, hogy a dalt kitiltották a brit rádiócsatornák nappali adásaiból a királyi családot és az államot gyalázó szöveg miatt.
A karrier azonban gyorsan véget ért, hiszen nem sokkal azután, hogy 1977 õszén megjelent a Never Mind The Bollocks, Here,s The Sex Pistols címû nagylemez, a csapat szétesett. Vicious nem sokkal késõbb herointúladagolásban meghalt (elõtte barátnõje meggyilkolásával vádolták).
"Remek zene volt, nem értettem, miért mondták, hogy ez egy amatõr botránybanda. Nekem Rotten kántáló éneklési stílusa egybõl bejött. Az is látszott, hogy ezekkel ideológiailag is sok a rokon vonás, persze mi nem énekelhettük Kádárnak, hogy Isten óvja a királynõt, a fasiszta rezsimet" - jegyezte meg Nagy Feró. Hozzátette: azt az elementáris erõt, ami a Never Mind The Bollockson van, nem lehet utánozni, a Beatricét viszont akkor ez megerõsítette abban a tudatban, hogy jó úton járnak.
A feloszlás után szó sem volt barátkozásról. "Egyikükkel sem fogok többé együtt dolgozni, de nem is nagy kár" - mondta 1978 elején Johnny Rotten, illetve akkor már ismét Lydon. A pénz persze nagy úr, a Sex Pistols meg vonzza a nézõket. A tagok Matlockkal kiegészülve 1996-ban újra végigturnézták Európát és Amerikát, majd 2007-2008-ban ismét.
Nagy Feró szerint egy fiatal punknak jogában áll nem tisztelni, hogy a Sex Pistols 30 év után még mindig koncertezik, de talán ezekbõl a fellépésekbõl még mindig érzõdik valami az akkori idõkbõl. Miközben - jegyzi meg - a punk mára az elit divatja lett.