Bonyár Judit, a NeoFolk csellós-énekesnője a második Megasztár-szériából is ismerős lehet, ahol a zsűri különdíjjal jutalmazta. Sokszínűségére jellemző, hogy Pécsen egy Edith Piafról szóló darabban kelti életre a legendás sanzonénekesnő slágereit.
A NeoFolk változatos szerzeményeit Hűvösvölgyivel közösen szerzik (két dal népdalfeldolgozás), Bonyár saját szövegvilága és éneke erősen tradicionális világot idéz. A Sebő-Kaláka-Kolinda nyomvonalon elindult népdalszerű szerzemények hol sokféle etno elemből rakódnak össze, hol dzsesszesebb irányt vesznek, néha folk-rockosak, és ritkán még akár a zenekar nevével azonos mozgalom stílusába is beilleszthetők - bár a Death In June-t, Current 93-t idézõ pillanatok nyilván véletlen egybeesés következményei. Széles a hangszerek tárháza (cselló, gitárok, mandolin, kalimba, anklung, ütőgardon, tilinkó, furulya, szaxofon, trombita, dob, konga, zarb, derbuka és még számtalan ütőhangszer), sokféle a ritmikai, strukturális körítés (erdélyi, balkáni, roma, indián és közel-keleti hagyományok, rockos, tangós, bossa novás, sanzonos elemek is előbújnak), a dalok mégis egyfelé tartanak, a hangsúlyos éneknek és a mély érzelmeket feltáró szövegeknek köszönhetően sajátos világ jön létre.
Nyilván kiérződik kissé a Makám hatása, de a NeoFolknak már bőven van annyi erős saját szerzeménye (ilyen például a sodró Meséld el, a kifejezetten slágeres Tangó egy utcalányhoz vagy a meditatív, gyönyörű Esőtánc), hogy önmaga jogán emlegethessük és a „több, mint reménység” kategóriába helyezhessük.
