A két munka így két teljesen különbözõ mûalkotás mind formailag, mind mondanivalójában, de az alapvetõ belsõ mag, a mély értelme a történetnek azért mégis összeköti a darabokat: a szerelmi történet, a viszonyrendszer férfi és nõ között.
Uri Ivgi koreográfiája egy koncentrációs táborban játszódik, nyomasztó a miliõ, a szereplõk rabok és hajcsár katonák. A kiszolgáltatott emberek a tábor pékségében gépiesen gyúrják a tésztát. Itt látjuk meg Carment, akit a szabadságvágy motivál, nem bírja a rabságot és a szabadság eléréséhez szexuális kisugárzását, vonzerejét használja fegyverül. Josét, az õrt csábítja el, tekeri az ujja köré, nem fél a végsõkig elmenni. Halálos játszma, de mindent megér.
Juronics Tamás koreográfiája teljesen más helyszínen és közegben játszódik. Fiatal milliomosok buliznak napjainkban, szívnak, isznak, bármit megengedhetnek maguknak, a pénz nem számít. A dorbézolást egy razzia szakítja félbe, Carment is le kellene, hogy tartóztassák, de José van szolgálatban, aki nem kerülheti el sorsát, fülig szerelmes lesz a lányba. A szerencsétlen rendõr olyan örvénybe kerül, ahonnan nincs visszaút, és amelynek legmélyén mindig Carmen szexualitása és mágneses, fogvatartó vonzereje áll. A lány azonban újra és újra kicsúszik a kezébõl, José az õrület határán áll, vagy inkább tántorog, amely állapot törvényszerûen gyilkosságba torkollik, még ha az véletlennek tûnik is.
Ebben a verzióban erõteljes és érdekes Michaela figurája (José elõzõ szerelme), akinek megvan a maga saját személyes drámája. Õ érzi, tudja, hogy a rendõr az õ környezetéhez, az õ világába tartozik. Az egykori barátnõ fájdalmainak eltáncolása egy nagyon szép elõadói lehetõség.
A nézõ biztosan nem fog unatkozni, mert két nagyon más megfogalmazást, érzésvilágot és látásmódot ismerhet meg.
Jó szórakozást kíván a bulizunk.com!