Robert Flynn az alábbiakat nyilatkozta a THE BLACKENING kapcsán: “Azt hiszem ez az anyag, amire a legbüszkébbek lehetünk. Nagyon sokat változtunk az elmúlt idõszakban és megpróbáltunk egy olyan anyagot összegyúrni, ami maximálisan túllépi a sokszínûség és a technikai kritériumok határait.” Mindemellett elmondható, hogy Flynn szövegei jóval árnyaltabbak, sokkal személyesebb aspektusból íródtak, ha hasonlítani kell, fõként a korábbi Burn My Eyes c. lemez és ezt megelõzõ korongok szövegeihez nyúl vissza. “A világban zajló történések hatására egy igazán depresszív, negatívabb hangvételû albumot hoztunk össze.” – fûzi hozzá.
Olyan dalok mint a "Clenching The Fists Of Dissent," “A Farewell To Arms" vagy "Halo" szövegei eléggé politikai hangvételûek, sok szempontból kritizálják az iraki háború történéseit , valamint a szervezett egyházak mûködését. Az említett szövegek meglehetõsen a 80-as évek közepének punk rock világát idézi fel, elég csak az elõadásmódra gondolni, melyek ezekben a dalokban is fõleg azt az erõt és dühöt fejezik ki, amit ez a világ kivált mindannyiunkból.
"Aesthetics Of Hate" c. daluk a Dimebag Darrell halála után megjelent vádaskodó cikkekre reagál, melyek annak idején a teljes metálrajongói közösséget tették felelõssé a neves zenész haláláért. A banda egyébként ezt a dalt már a nyári Sounds Of The Underground Turné fellépésein is játszotta, így sokaknak már ismerõs is lehet. A "Now I Lay Thee Down" c. daluk egy Rómeo és Júlia jellegû szerelmi történetet dolgoz fel, míg a “Slanderous" pedig arra a gyûlöletérzésre utal, ami sajnos a mai napig meghatározó a jelen társadalmában.
A Machine Head rajongók ezidáig is komoly szerepet töltöttek be a lemezkészítés során. Most nem mindennapi lehetõsége volt a legfanatikusabbaknak közülük, ugyanis egy dalban a vokálban segédkezhettek be. Ezenkívül a bandatagok által folymatosan vezetett internetes naplóba is betekintést nyerhetnek, amit a zenekar hivatlos weboldalán, a www.mechinehead1.com alatt is megtekinthettek.
A banda legutóbbi Through The Ashes Of Empires albumuk 2004. áprilisi megjelenése után a csapat egyik legsikeresebb turnéját zárta: a Machine Head végigutazta a világot, köztük három amerikai koncertsorozatot zúztak le, olyan bandák társaságában mint a Trivium, Chimaira, a DEvilDriver vagy az ArchEnemy. Ezenkívül két angol, európai és ausztrál turnét bonyolítottak le.
Machine Head volt a headlinere a németországi Wacken fesztiválnak, de az elsõ metal bandák egyike volt, akik a Közel-Keleten konkrétabban a Dubai Desert Fesztiválon léptek fel. A világkörüli turné összegzéséül egy DVD-t dobtak piacra Elegies címmel, mely a londoni Brixton Academy-n lett rögzítve 5 ezer rajongó részvételével. Az Elegies számos DVDlistán elsõ 20 helyezett között szerepelt, többek között az amerikai Billboard Music Video Chart-ján a 13. helyén landolt olyan neveket utasítva maga mögé mint Rob Zombie vagy Sheryl Crow.