A történet ismerõs lehet azok számára, akik látták Sam Mendes 1999-es, öt Oscar-díjjal kitüntetett filmjét, az Amerikai szépséget (a mû nem véletlenül idézi címében is az amerikai mintát, ezenkívül számos gunyoros utalás - például az „Itt járt Kevin Spacey!” felirat - is jelzi a hasonlóságot). Csakhogy a Mendes-film cselekményét a magyar rendezõ ízekre szedi, és újra összerakja olyan módon, ahogy csak az õ filmjeire jellemzõ, így egyszerre lesz groteszk és abszurd, végtelenül szomorú és végtelenül mulatságos.
Gothár Péter az amerikai filmen kívül azonban bõven merít saját korábbi munkáiból is: a szereplõk néha úgy merednek bele egyenesen a kamerába, és néznek ki ránk a képbõl, mint a rendezõ elsõ nagyjátékfilmjében, az Ajándék ez a napban, vicces, szétesõ nyelvezete, szójátékai pedig az Esterházy Péter posztmodern prózája nyomán készült munkáját (Idõ van) idézik meg.