A Hurts egy dilemmából született meg. Theo & Adam elõször egy kocsma elõtt találkozott Manchesterben, amikor kettõjük baráti társasága nézeteltérésbe keveredett egymással.
A két oldalvonalon állva, szembesülniük kellett azzal a döntéssel, hogy csatlakoznak a tetlegességig fajuló vitához, vagy elkezdenek beszélgetni egymással - õk az utóbbit választották. Ekkor kezdték felfedezni közös vágyukat a pacifizmus és a zenélés iránt.
A Hurts úgy jellemzi zenéjét, mint "érzelmes elektronika", és "reményteli zene egy reményvesztett helyrõl". Olyan mûvészek által inspriálva, mint Prince és a Depeche Mode, folyamatosan hajszolták a tökéletes dalról szõtt álmukat - melynek szerintük két fontos összetevõje van, a jó dallam és az egyszerû üzenet, melyek együtt univerzális vonzerõvel bírnak (mely nagyon fontos a Hurts számára). Dalaik melankólikusak és gondolkodásra ösztönzõk, mégis epikusak, felemelõk és reménnyel telik számos esetben.
Több van a Hurtsben, mint zene, és bár ez a legfontosabb részük, olyan világot építettek ki maguk köré, mely kapcsolódik a mûvészetekhez, filmekhez, divathoz és az underground elemeihez is. Egyedülálló imidzsüknek és a vizuális (fõként az online) médiumok hatásos használatának köszönhetõen már most is könnyen megtalálják szerte a világon rajongóikat, akiket kíváncsivá tesz a titokzatos kettõs, így egyre többet akarnak belõlük.
A Hurts igyekszik érzelmi választ kiváltani belõlünk mindennel, amit csinálnak - legjobb példa erre a Wonderful Life saját készítésû, fekete-fehér videoklipje, melyet tavaly töltöttek fel a netre. Bár a táncosnõ látványától kényelmetlenül érezhetjük magunkat, lehetetlen máshová nézni; önkéntelenül is kíváncsi leszel, és eltûnõdsz azon, hogy mi lehet a története, mi van emögött. Ahogy ez jellemzõ is a Hurts "a több kevesebb" szemléletére, csak ezt az egy klipet tették fel tavaly a YouTube-ra, hogy ezzel is minimalizálják a megjelenésüket és mégis különlegessé tegyék azt már a kezdetektõl fogva, így téve kiváncsivá, érdeklõdõvé az embereket, hogy még többet akarjanak. A stratégia úgy tûnik bevált, hiszen a videót már egymillióan nézték meg a YouTube-on eddig.
Másképp csinálni a dolgokat szintén egy fontos része a Hurts világképének. Ez látható élõ fellépéseik minden aspektusában is, a koncerthelyszín választásuktól (leges legelsõ londoni fellépésük helyszínéül például egy gyönyörû, régi, isten háta mögötti táncos mulatóhelyet választottak Kelet-Londonban) a háttérénekes kiválasztásáig (aki tudatosan egy operaénekes volt, mely rendkívüli módon hatásosnak bizonyult), és a hitükben, hogy jobb egyetlen különleges showt csinálni, mint tíz teljesen átlagosat.
A Hurts elegáns, rejtélyes és stílusos. High-end és intelligens, mindig van valamilyen mondanivalója, messze nem hasonlítanak a mai pop elõadókra. Ellen fognak állni a fárasztó kapcsolatok és hálózatok világában, azzal, hogy külöcök, távolságtartók és klasszikusok lesznek, miközben részesei lesznek egy olyan közösségnek, mely a mûvészetek minden eleméhez hozzányúlnak, és arra bátorítják a zenerajongókat és feltörekvõ mûvészeket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Habár a 80'-as évek hatása tagadhatatlan, ez mégsem egy nosztalgikus utazás - a Hurts szeretné újradefiniálni a brit popzenét és stadionokat megtöltõ zenét készíteni az új generáció számára. Végül is õk egy mainstream banda - pop, de mégis hiteles. A Hurtsnél nem merülhet fel az a probléma, hogy õk legyenek-e a világ legnagyobb bandája, vagy épp a legintelligensebb.