Az esõnek már nyoma sem volt a SZIN-en, az iszapos sár így kezdett szépen felszáradni. A bulit kora délutántól kezdtük, hajnal négyig abba sem tudtuk hagyni. Úgy kitáncoltuk magunkat, hogy virradatra hangunk és erõnk tekintetében is hiányosnak voltunk mondhatóak.
Délután kettõkor a Mûvészfilm Klubban kezdtünk. Az idõ a videózással olyan gyorsan elröppent, hogy a fél ötkor kezdõdõ „ablakmosó srác és barátai”, alias a 30Y zenekar koncertjére alig értünk oda. Minden nagyobb fesztiválon fellép a pécsi csapat, ahol csak lehet, meghallgatjtuk a lírikus, nem bekategorizálható fiúcsapatot, mert ez tényleg jó nekünk. Ezzel mások is így vannak, ettõl függetlenül szellõs volt a nézõtér, gondolhatjuk azért, mert õk kezdték a nagyszínpad napi frontját. A koncert után Soma Mamáig egy sörpadon koccintgattunk, és töltöttük kalóriával akkumulátorainkat. A Jazzkirálynõ személyiségével és számaival elvarázsolta férfitársainkat. Ezután a Café Jamaica medencés buliban röptettük tovább az idõt. A zene itt néha átbillent popba és diszkóba, de ez nem volt gond, mert hangulat volt, így jártuk a táncot rendesen. A napi nagyszínpadi csúcs a Pál Utcai Fiúk, és a Quimby volt. Jól összehangolt koncertek voltak, mi közben mégis átruccantunk néha – néha a Film – Színház – Muzsika sátorba, mert ott kedvencünk a Volvox uralta a terepet. Az igazi felüdülést a Filmsátor R&B, funky, soul, és igazi fekete összeállítása jelentette. Ez a jó nép számára hajnalig intenzív buli alapot biztosított.
A SZIN elsõ napja virradatkor csendesedett el, mi is lepihentünk, eltettük magunkat a második napra, a buli beszámolót onnan folytatjuk.
Kónya Anita
A cikkhez további képek is tartoznak! Klikk ide <<<