Három év kihagyás után jelent meg Britney Spears Femme Fatale címû lemeze, amelynek turnéja 2011 augusztus 30-án érkezett Budapestre.
A show alatt Britney Spears mellett tíz férfi és hat nõi táncos lépett színpadra. Az I Wanna Go címû dalban Britneyvel elõre kiválasztott rajongók táncoltak együtt, egy szerencsés férfi pedig a How I Roll címû számban a nyakában tarthatta az énekesnõt. A felszerelést a turné során harminc kamion, hat teherautó és nyolc busz szállítja városról városra, a színpad felépítéséhez két nap és mintegy száz helyi technikus segítségére volt szükség.
Pedig senki nem vetné a szemére, hogyha a harminchoz közeledve, két gyerek után kifinomultabb stílusra váltana. Félreértés ne essék, Britney most is csinos, és ahhoz képet, hogy milyen zûrös éveket tudhat maga mögött, jó formában is van, de kissé berozsdásodott. A show igazán látványos volt, különösen, ha visszaemlékezünk egynémely világsztárra, aki nagy csalódás okozott azzal a szegényes produkcióval, amivel nálunk színpadra lépett. A fényeffektek lenyûgözõek voltak, a mozdítható díszlet és a jelmezek szinte két dalonként lecserélõdtek, mégis valahogy az az érzésem támadt, hogy mindez csupán a pajzs, ami mögé Britney elrejtõzik.
Hangi kvalitásaiból nem sokat hallhattunk, ami részben annak köszönhetõ, hogy Britney az utóbbi években a kényelmesebb elektronikus zene irányába indult el, a mesterséges zajok és torzítások jótékonyan körbebugyolálják a gyöngülõ emberi énekhangot, másrészt viszont – és sajnos azt kell mondanunk, hogy szokás szerint – a hangosítás csapnivaló volt. Az emberben felmerül az a gonosz kis gondolat, hogy a kettõs hang és a dübörgés mintha szándékosan azt a célt szolgálná, hogy senki ne vegye észre, ha az elõadó lazán végig playbackelné az estét.
A rajongók nagy csalódására túl sok volt az ismeretlen, slágergyanúsnak nem igazán mondható, és a régi Britney-tõl stílusidegen új dal, és alig-alig csendültek fel a tinisztár korszakból származó sikernóták, mint például a Baby One More Time, amit viszont lelkes ovációval fogadott a közönség, ezzel is jelezve, hogy valami ilyenre számítottak, amikor jegyet váltottak.
Mindezek ellenére nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a koncert rossz volt. Egyáltalán nem. A jól kitalált és összeállított mûsor remek atmoszférát teremtett, még ha a számok közt a nagykivetítõn megjelenõ kis epizódok narrációját a már elõbb említett hangosítási problémák miatt nehezen lehetett is érteni.
A „húha” élményre viszont a show végéig várni kellett, amikor is a legutóbbi sikernóta, a Till The World Ends dallamaira az egész színpadkép õrületes forgataggá változott: volt ott villámlás, mini tûzijáték, füst, lézer show és az õrület tetõfokán megjelent Britney fenn a magasban, mint ezüst szárnyait széttáró angyal.
Ám amikor kihunytak a fények, a lassan eloszló füstben megjelent egy aprócska, aranyszõke kisfiú a színpad közepén. Épp csak egy pillanatra, aztán a femme fatale kézen fogta, integetett egy kicsit, majd elvitte aludni a kisfiát. /nol.hu, mti, nepszava.hu/
