2024.03.29. - Auguszta

Cseh Tamást mindenhol szeretik

Cseh Tamást mindenhol szeretik
A nulladik napon már több a külföldi szó, mint a magyar, megjelennek a hobbiszuperhõsjelmezek, van mentõs intézkedés, négyszázba kerül egy csõ kukorica, hatnegyven egy dobozos dreher, hétötven egy pilsner, csak az ezüst marlboróban lehet bízni, az annyi, mint odakint. Cseh Tamást pedig szeretik. A Szigeten is.

Másik János fontosnak tartja elmondani a Cseh Tamás emlékkoncerten, hogy Cseh Tamás maga sosem játszott a Szigeten, és ez tényleg furcsának tûnik, különösen Korda György fényében.
A tinédzserek például, akik mögöttünk isznak valamit nagyon, az egyikük szovjet katonai tányérsapkát visel, a másik meg rohamisisakot, õk nem a tipikus Cseh Tamás célcsoport. Hülyeség, mert mi az, hogy célcsport, de õk tényleg a Quimby meg a Heaven Street Seven miatt jöttek a világzenei színpadhoz, ami nem jelenti, hogy ne éppen a dalnokkal a fülükben távoznának valami fülledt sátorházibuliba.

MIndenesetre az Eszembe jutottál címû Cseh Tamás emléklemez bemutatóját tartják a Szigeten, az ötlet Marton László Távolodóé, a magyar zenekarok és énekesek nagyon finom csoportját kérte emlékezésre. A lemez, meg ez a koncert, ha cél volt ez, ha nem, közelebb hozza a srácokhoz a csehül vanást, tamáskodást. A színpad elõtti rét tele. A koncert mûsorvezetõje Lévai Balázs.

lyen posztra azért van szükség, mert másfél tucat elõadó vezeti ma elõ mûvészetét, meg amit gondol, érez Cseh Tamással kapcsolatban, és ez legalább ennyi átállással jár, a holtidõvel pedig kezdeni kell valamit. Lévai a dalok után kérdez ezt-azt az énekesektõl, frontemberektõl, így ütve el a perceket. És kedves emléktöredékek buknak fel, együtt ivások, meg például, hogy hogyan csajozta le Cseh Tamás Szûcs Krisztiánt, vagy hogy Vígh Mihály a Balatonból a házibulikban bármikor képes elõállni valami jó kis dallal tõle. Vagy éppen: mi a leghülyébb riporteri kérdés, amit kapni lehet.

Az ilyen emléklemezek viszonylag ritkán sülnek el balul, valami mindig menti a próbálkozás voltaképpeni kudarcosságát, ha másért nem, hát a megtisztelgett mûvész iránti jóindulat ereszti rá az autotune-t a fals hangokra. Az Eszembe jutottál címû anyagra dalt készítõknek viszont nem kell erre apellálniuk, mert a koncert alapján nagyon rendben lehet a cucc. Úgy adják Cseh Tamást, hogy közben magukat is, és közben meg hiteles marad az egész. Voltaképpen itt dõl el, hogy ír az ember egy dalt, mert meg kell írni a dalt – vagy egy gyönyörû, munkás nap után elgondolkodik, és azt mondja: ma írtam egy dalt. Az utóbbiból húsz év múlva is lesz valami, akkor is, ha más énekli.

És ahogy Herczku Ági, Palya Bea, Bognár Szilvia és Majorosi Mariann együtt énekel Cseh Tamást, vagy az Etnofon Zenei Társulat nyomja, esetleg a Napra, attól lehet lûdbõrzeni rendesen. Péterfy Bori sem felejt el vamp lenni, egyáltalán: senki nem kényszerül kompromisszumra. Nagyszabású és jól sikerült gesztus ez az emlékest, a lemez maga, a PASO-val, Lovasival, a Quimbyvel, Harcsa Veronika Bin-Jipjével, a Kistehén Melankóval, a Csíkkal, a Besh o Drommal, Legát Tiborral, meg Tóth Evelinnel és Lantos Zoltánnal. Cseh Tamás univerzálisan magyar, és éppen az a jó a Bereményivel, Másik Jánossal, Novákkal írt dalaiban, hogy nagyon a miénknek tudjuk érezni, a képeket, a párbeszédeket, a helyzeteket, álmomnak nincs vége, világnak vége van.

Both Miklós mondja, akinek személyes élménye ugyan nincs Cseh Tamásról, hacsak az nem, hogy egy mosókonyhába küldték zenélni, szóval,hogy Cseh Tamás szavakat adott az emberek szájába, és hogy ez milyen jó, amihez azt tenném még hozzá, így körbenézve a világzenei színpad elõtti mezõn vagy min, hogy nem is egy generáció szájába, hanem. És hogy Cseh Tamás közösségformáló erõ – amire csak egyetértõen hümmögni lehet, aztán elballagni, enni egy szerb hagymás húst, aztán megkérdezni a hoszteszkislányt, hogy pálinkát mérnek-e már, koccintani, valamint regisztrálni, hogy odaát, a UB40 koncertjén még a biztonsági õr is rázza, és arra gondolni, hogy ki a franc fogja megvenni a télikabátunkat, a zsebében dohányszemcsék.