2024.03.29. - Auguszta

Örült meleg az EFOTT-on - második nap

Örült meleg az EFOTT-on - második nap
Kora reggel is kánikulai forróság ûzte ki az árnyékos sátorhelyek szempontjából kevésbé szerencsés fesztiválozókat lakhelyükrõl. A hõségben nem könnyû kipihenni az elõzõ napi fáradalmakat, de ebben segítséget nyújt a „Rehab sátor”, ahol hûsölni, felfrissülni, regenerálódni lehet masszõrök, vitaminbombák segítségével. Aztán már jöhetnek is az újabb programok. A jókedv megalapozásához a stand-up comedy nagyjai nyújtanak segítséget és enyhülést a délutáni aszalódásban. Kovács András Péter mesélt eddigi fesztiválos élményei mellett mindenféle rovarról, nyári kalandokról. A levegõtlen sátor megtelt, s a szûk egyórás mûsor gyorsan eltelt.
A délutáni koncertek általában egyébként sem vonzanak túl nagy közönséget, hát még ha egy nyitott színpados elõadásról van szó. Igazán mostoha feladat jutott – többek között – az Inside My Head nevû, dunaújvárosi metal zenekarnak is, akik a színpadra és a nézõtérre tûzõ nappal szemben, 40-45 fokos hõségben kõkemény zúzdát toltak gyakorlatilag hat lelkes srácnak. Mindenki más távolabbról, árnyékból, hideg italok mellõl nézte az igazán kemény fiúkat. Tény, hogy aki erre tévedt, megmosolyogta a jelenést.

A lejjebb esõ színpadokon este hattól párhuzamosan a The Moog, Rudán Joe, és az Isten Háta Mögött adott koncertet. A koncertek közönségének száma fordított arányban van a hõmérséklettel, így még ekkortájt is klubkoncertekre emlékeztetnek a nagyszínpados bulik. Nem beszélve a kisebb helyszínek koncertjeirõl. Méltatlan körülmények között lépett fel Rudán Joe: egy szál akusztikus gitárkíséretes, csörgõdobos elõadását a Rádió 1 színpadának ütemes basszusa zavarta. Rudán még mindig meg tudja villantani, hogy micsoda hang van a torkában, de elõfordulnak már csúszkálások, erõlködések, kialibizett szövegrészek, amik sajnos nem emelik az elõadás színvonalát.

A PTE színpadán Jamie Winchester adott „teltházas” (szabadtéri) koncertet. A hangzás gyakorlatilag tökéletesre sikerült, a zenészek nyitottsága, szemmel látható jókedve pedig könnyen átragadt a közönségre is (illetve fordítva). Egy profi, „mosolygós”, kellemes koncert kerekedett. Párhuzamosan a Neo illetve Cozombolis, feljebb a Jurij és az AWS szórakoztatta a nagyérdemût.

Az este nagy nevei vegyes fogadtatásban részesültek. A Koncert Aréna kilenc órai alter/pszichedelikus fellépõje a Korai Öröm volt. A sátor épphogy a feléig, szellõsen telt meg, de a közönség nagy része teljes lelkesedéssel és erõbedobással táncolt.

A sötétedés utáni õrület a 30Y koncertjével kezdõdött. Jellegzetes énekhang, leginkább talán punkrocknak nevezhetõ stílus, szókimondó szövegekkel – abszolút alkalmas egy majdnem „teltházas”, együtténeklõs (vagy inkább üvöltõs) fesztiválkoncerthez. A közönséget nézve nem is volt rájuk panasz.

A csütörtöki nap headlinere a Quimby volt. Talán annyit is elég elmondani, hogy a fesztiválozók jó része itt, a nagyszínpad elõtt töltötte a napból hátralevõ egy órát, illetve az új nap legelejét. A Koncert Aréna késõ esti két húzóneve a Colorstar és a The Kolin volt, a Suhancos sátorban pedig az Animal Cannibals csinált rendkívül jó hangulatot. A publikumból hatan a színpadra is felmehettek megmutatni, hogyan tudnak ütemre szövegelni. Aktív, nagyon jó közönség járult hozzá a duó osztatlan sikeréhez.

A késõi (vagy inkább kora hajnali) meglepetést a Propeller Band okozta, akik láthatóan hozzáértéssel, alázattal viszonyulnak színpadi létezésükhöz – a zenéléshez. Kellemes énekhang járul a jól összerakott, könnyen befogadható számaikhoz, s feldolgozásaik ugyan elsõre meglepõek (Britney Spears, Boney M), sikerül úgy a saját képükre formálniuk a dalokat, hogy rokonszenvet váltsanak ki. (Persze, túl nagy közönségük sajnos nekik sem lehetett az idõpont miatt, de a nézõk pozitív reakciói magukért beszéltek.)