London - Amikor a Beatles 1964-ben meghódította Amerikát, már semmi sem állt világhír útjában. Ettõl kezdve nemcsak zenéjük hódított, hanem rajongók milliói akartak mindent tudni róluk. De nemcsak õk, hanem különbözõ hivatalos illetékesek, titkos és kevésbé titkos szolgálatok is.
A Beatles-dossziék, amelyeket a londoni Kew Gardens-ben, a brit nemzeti archívumban õriznek, most nyílnak meg közel 40 év után, hála egy lelkes amerikai kutatónak, Mario J. Cereghinónak.
A brit külügyminisztérium például részletesen foglalkozott az 1964. február 11-i, a washingtoni brit nagykövetségen rendezett fogadással, miután a Daily Express címû lapban megjelent, hogy a David Ormsby-Gore nagykövet által adott partyn a biztonsági emberek bántalmazták az együttes tagjait. A Foreign Office ettõl persze ideges lett és jelentést kért. Késõbb elterjedt, hogy az egyik diplomata felesége ollóval belenyírt Ringo Starr hajába, hogy így szerezzen egy Beatles-trófeát, de aztán kiderült, hogy a tettet a nagykövetség körül tomboló rajongólányok egyike követte el. Õfelsége külügyérei azonban csak akkor nyugodtak meg, amikor Brian Epstein, az együttes menedzsere köszönetet mondott "a csodálatos estért".
Mindenesetre két évvel késõbb a tokiói brit nagykövetség arról panaszkodott a felettes szervnek, hogy a Gombafejûek nem mentek el a tiszteletükre tervezett fogadásra - éppen a washingtoni cécó miatt. Japánban amúgy komolyabb gondok voltak, miután a brit külképviselet olyan információ birtokába jutott, hogy a zenekar fanatikus ellenségei a fiúk életére törnek. A tokiói jelentésbõl megtudható, hogy a japán hatóságok is tisztában voltak a Beatles fenyegetettségével, és szigetországi fellépésükre 35 ezer rendõrt mozgósítottak - annyit, mint az 1964-es tokiói olimpiára....
1967-bõl származnak azok az iratok, amelyek azt bizonyítják, hogy a zenekar szeretett volna megvásárolni egy kis Égei-tengeri szigetet, hogy távol a sajtótól és a hívek õrületétõl tagjai nyugodtan tudjanak dolgozni, komponálni. Az ügyet titkosan kezelte a londoni pénzügyminisztérium, de fennmaradtak azok a levelek, amelyek a tárca és a brit nemzeti bank között születtek e tárgyban. Az üzlet végül nem jött létre.
1968-ban került be elõször John Lennon a New Scotland Yard bûnügyi aktáiba, miután októberben a rendõrség házkutatást rendelt el londoni otthonában, és õrizetbe vették az akkor még csak vele élõ késõbbi feleségével, Yoko Onóval együtt - marihuána birtoklása miatt. A bulvársajtó természetesen rávetette magát az ügyre, már ott tolongtak a paparazzók a házkutatás idején a Montague Square-en. Az ügybõl parlamenti interpelláció lett, Arthur Lewis munkáspárti képviselõ azzal vádolta a rendõrséget, hogy valaki elõre értesítette a sajtót. Valószínûleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Lennonék megúszták az ügyet egy 150 fontos pénzbüntetéssel. 1970. márciusában viszont már arról született rendõrségi anyag, hogy egy szigorú erkölcsi londoni nyugdíjas közszeméremsértésért feljelentette Lennont és az õ obszcénnek tartott rajzait kiállító galéria tulajdonosát. Hatósági döntés értelmében bezárták a galériát és Lennon 8 rajzát elkobozták.
A Kew Gardens õriz egy dokumentumot, amely a brit legfelsõbb bíróságtól származik 1971-bõl: a Beatles szomorú végérõl tanúskodik, amikor Paul McCartney pert indított a zenekar többi tagja ellen a feloszlás után osztozkodás érdekében. Ebben fontra pontosan rögzítették a négy liverpooli fiú minden jövedelmét, amit zenével, jogdíjakkal és egyéb üzletekkel kerestek. Ekkor azonban már valamennyien külön utakon jártak, emberileg és mûvészileg egyaránt.