Igaz, a letöltött zenék másolásvédettek, nem lehet õket például CD-re kiírni, de a számítógépen és a hordozható eszközökön korlátozás nélkül tárolhatóak. Az Apple-lel viszont egyelõre még nem állapodtak meg, ezért az iPodokon és a Maceken nem lehet lejátszani majd az innen letöltött zenéket.
Az elsõre hihetetlennek tûnõ ajánlat mögött lévõ üzleti modell valójában már nem új: az ingyenességet az biztosítja, hogy az oldal a hirdetésekbõl kíván pénzt csinálni, nem a számok árából, a legalitást pedig az, hogy a Qtrax szinte minden nagy kiadóval megállapodott (illetve: lásd lejjebb...) a hirdetési bevételek megosztásáról, akik így hozzájárultak a tulajdonukban lévõ zenék letölthetõvé tételéhez. Ez utóbbi viszont abszolút újdonság, mivel a kiadói ipar – bár igen sok hasonló szolgáltatás mûködik, igaz, nem ilyen hatalmas zenei adatbázissal a háta mögött – eddig ilyen módon nem állt a hirdetésekbõl finanszírozott ingyenes letöltés mellé.
Laurence Ford, a Qtrax tanácsadója is magabiztosan nyilatkozott, véleménye szerint jelenleg õk a legjobbak ezen a területen – a napjainkban legsikeresebb zeneboltnak, az iTunesnak „csak” ötmillió zenébõl áll az árukészlete –, s hozzátette még, hogy három évbe tellett, amíg be tudták cserkészni a nagy kiadóvállalatokat.
El se indult, és máris bukta?
Nem sokkal a bejelentés után azonban valami történt, a mára ígért indítás veszélybe került, ugyanis az egyik legnagyobb kiadó, akit mint támogatót és partnert említett a Qtrax, a Warner Music közleményben tudatta, hogy õk nem engedélyezték a vállalat számára a tulajdonukban lévõ zenék elérhetõvé tételét. Röviddel ez után a Universal Music Group és az EMI is azt közölte, hogy még nem adták hozzájárulásukat a mûködéshez, egyelõre csak a tárgyalások folynak.