A tizenegyek bandája visszatér, és majdnem olyan tökéletes melót hoznak össze, mint a parádés első részben, de mindenképpen jobbat, mint az erősen elidétlenkedett másodikban - igaz, most is jól elszórakoznak egymással és másokkal.

Ennek a szériának tényleg az a bája, hogy nem veszi komolyan magát: itt mindenki az eszét használja és nem a géppisztolyát, jégcsákányát, lángvágóját, vagy amit ilyenkor szokás. Ezért is van, hogy a legkomolyabb - nem anyagi természetű - kárt Danny Ocean (George Clooney) bandájának egyik régi vágású tagja szenvedi el infarktus formájában, amikor erőszakkal veszik rá arra, hogy lemondjon egy új szálloda és kaszinó tulajdonrészéről. A tettes egy igazi cápa, Willie Bank (Al Pacino) - de, hogy az evidens poénnal éljünk, nem mindig a bank visz minden tétet. Danny és a srácok - Rusty (Brad Pitt), Linus (Matt Damon) meg a többiek - stílusos és persze igen agyafúrt bosszút állnak, amely során nem csak pénzétől, hanem önbecsülésének jelentős részétől is megfosztják az elkövetőt. Ehhez persze nem csupán a csúcstechnikát kell kijátszaniuk, hanem néhány régi ellenséget és új szövetségest is.

Nemcsak a rablás, hanem a film lebonyolítása is mestermunka, Steven Soderbergh nem hagy lógva egyetlen szálat sem, minden percre talál valami izgalmat és szemkápráztatót, a többiről pedig a kéttucatnyi sztár gondoskodik. Ha van az egésznek gyengéje, az legfeljebb a nagy poén elaprózása - itt nem egy nagy trükk van, hanem vagy tíz kicsi - és a jó nők hiánya. Julia Robertsért aligha kárpótolhat Ellen Barkin!