Mi lehet a közös egy idősek otthonában élő öregember, egy csepeli munkás vagy egy volt jugoszláv család életében? Mi az a közös nevező, amely összeköthet ennyire különböző arcú embereket?
Kovalovszky Dániel fiatal fotós létére komoly társadalmi problémákat állít kamerája célkeresztjébe. Például, hogy a modern társadalom nem tud mit kezdeni az öregedéssel, és nem tud együtt élni öregjeivel. Kovalovszky egy éven keresztül járt több idősek otthonában, és fényképezte az itt élők mindennapjait: a ráncos arcokon megjelenő örömöt és bánatot, csüggedést és jókedélyt.
Másik sorozatában a dél-szerb-montenegrói határvidék, a Szandzsák problémáit tárja fel: de az elmaradott térségben élők közötti ellentétek (nemzetiségi, vallási különbözőségeket) vagy a délszláv háborúk pusztítása helyett itt is az általános emberire fókuszál: egy jóleső üveg sörre, egy fárasztó nap utáni megpihenésre vagy egy jól elrúgott labdára.
És ugyanez a szinte gyöngéd figyelem érződik a csepeli munkásportrékban is. Egy olyan fiatalember figyelme, aki tudja, hogy a létminimumhoz jóval több kell, mint a mindennapi betevő, és aki jól ismeri az aránypárt a „rövid élet” és a „hosszú művészet” között.
A Raiffeisen Bank ötödik alkalommal támogatta a Magyar Sajtófotó pályázatot és kiállítást. A Bank emellett minden évben külön pályázatot is kiírt valamely emberközeli témában: 2006-ban kiírt Emberség fotópályázat 1. helyezettje lett Kovalovszky Dániel „Szandzsák” című sorozata. |
