Idén harmadik éve rendezik meg a Coke Club-ban az MTV Icon koncerteket. Július 10-én, szombat este Ákos előtt tisztelgett a hazai könnyűzene színe-java Siófokon, ahol óriási tömeg gyűlt össze az egyetlen egyszer látható esemény miatt. Ákos páholyból figyelhette, hogyan értelmezték újra legsikeresebb dalait rap, rock, elektronikus vagy éppen népzenei műfajokban. Már 2010 július 9-én, pénteken Ákosról szólt a Coke Club: Lévai Balázs Dob+Basszus Live című színpadi beszélgetős műsora jelentkezett ugyanis vízparti különkiadással. A generációk kedvencének számító dalszerző-énekes ezen az estén több dalt is eljátszott.

Szombaton azonban már nem ő állt színpadon - annak ellenére, hogy július 10-én este 26 Ákos dal hangzott el. Az MTV Icon koncepciója szerint ugyanis népszerű előadók saját értelmezésükben, alkalmi felállásban, olykor szokatlan hangszerelésben adják elő a könnyűzenei ikon dalait.

Minden eddigi koncertnél nagyobb érdeklődés kísérte az Ákosnak szentelt MTV Icon koncertet - a zenész hatalmas rajongótábora gondoskodott róla, hogy a Coke Club-ot alig lehessen megközelíteni ezen az estén, a program pedig maximálisan igazolta a várakozásokat.

Lovász László, az este műsorvezetője elsőként a Turbo nevű ifjú rocktitánokat konferálta fel, akik alaposan megágyaztak a hangulatnak. Őket a nemkülönben fiatal tagokból álló Anti Fitness Club követte, akik a mai tinikkel is megismertették a Majom a ketrecben című dalt. Bársony Bálint és a Sunshine Jazz nevükhöz híven dzsesszes feldolgozásban tálalták az Induljon a banzáj című nemzedéki slágert. Ezután színpadra lépett a Coca-Cola My Coke Band elnevezésű programja során a közönség által összeállított Superhero nevű csapat. Az együttes első nagy fellépése ütősre sikerült: az Ölelj meg újra és az Erő és alázat című Ákos nótákkal mozgatták meg a közönséget.

A szuperhősöket nem kisebb név követte, mint Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, aki Darvas Ferenc zongorakíséretével adta elő a Nem ér semmit a dal és a Keresem az utam című Ákos nótákat. Egy éles stílusváltással a Hősök következtek, akik rappelve vezették elő az Ikont. Őket a Magashegyi Underground követte, akiknek koncertjén feltűnt Latinovits Zoltán is – a Dúdolni Halkan című slágert ugyanis a színészóriás egy felvételével kiegészítve adta elő a kiváló együttes.

Ferenczi György és a Rackajam a Gondolnék Rád-dal és egy Ákos versfeldolgozással folytatta a sort. A Road lendületes rockfeldolgozásai között elhangzott ugyan Az utolsó hangos dal, ám az este még folytatódott a kiváló The Moog-gal. Ők komorabb stílusukhoz illően a Helló és az 1984 című dalokat mutatták be. Szirtes Edina Mókus, aki Sebestyén Márta sajnálatos megbetegedése miatt lépett elő elsőszámú fellépővé, a Valami véget ért és a Táncolj a tűzön át című dalokat népdallá alakítva adta elő. A Compact Disco friss, elektronikus hangjai következtek, majd Jamie Winchester, a régi zenésztárs és társszerző megmutatta, milyen az általa szerzett Keresem az utam az ő eredeti változatában, angolul. A nagy fináléban még egyszer minden zenész színpadra lépett, hogy közösen adják mindenki tudtára: Ilyenek voltunk.

Nem csak a több, mint hatezres tömeg, hanem az est ünnepeltje, Ákos is remekül érezte magát a koncerten. „Kicsit tartottam attól, mi fog történni a dalaimmal ezen a koncerten, de el kell, hogy mondjam, milliószor jobb lett, mint amire számítottam. Hihetetlen, hogy milyen jó értelemben vett tiszteletlenséggel, szeretettel és tehetséggel oldották meg a feldolgozásokat ezek a művészek. Egyes feldolgozások alatt szabályosan felállt a szőr a karomon a borzongástól”, mondta el a meghatottságával még sokáig küzdő Ákos a koncert után.