Hatalmas szél kavarta majd egy órán keresztül a SZIN porát, sátrakat, ernyőket, faágakat sodorva, a színpadok kerítéseit döntögetve. De ez sem ijesztette el a Scooterre éhes rajongókat, akik teljesen megtöltötték a Nagyszínpad előtti teret. Ismét bebizonyosodott, hogy a SZIN nemcsak a fiataloké, hiszen számtalan idősebb rajongó önfeledten tapsolt a technozene iparosaira. Kora este már a főkapunál látszott, hogy péntek van, és a fesztivál egyik csúcspontja közeledik. Csak kisebb sorban állás után juthattak jegyhez bulizók. De bent volt még hely bőven.

A tavalyival összehasonlítva talán kevesebben látogattak ki Szeged nyárvégi könnyűzenei eseményére, és a korbeli összetétel is inkább a fiatalabb korosztály felé tolódott. Ami persze nem baj, hiszen ők sokkal fogékonyabbak azokra a kezdeményezésekre, amit a Zöld-SZIN-tér vagy az Esélyek kertje kínált.

Persze a sokféle zene is nagyon fontos, végül is erről szól ez a fesztivál. Így ezen az estén a dallamosabb zene rajongói a Malátabárban Ocho Machótól kaptak „fantastico” latin-reagge-t, a zúzósabb rock rajongói Nagy Feró „apó” Beatrichéjére rázhattak a Pepsi színpad előtt.

A Nagyszínpad frenetikus pontossággal „végrehajtott” scooteri oratóriumát követő Europe azonban már egy kicsit unalmasnak tűnt. Mintha érezte is volna frontemberük a „leült” hangulatot, egyre többet és hosszabban próbált a közönséggel kommunikálni, de belátta, hogy mégsem angol nyelvterületen van, így megmaradt a publikum énekeltetésénél, és annál a pár magyar szónál, amit gondosan betanítottak neki. Néhány virtuózan eljátszott dob- és gitárszóló kicsit ugyan színesítette a feladatát letudó Europe koncertjét, ahol sokan kedélyes beszélgetéssel múlatták az időt, köszönhetően a korrektül belőtt hangerőnek. A záró Final Countdown után azonban többen a sodrósabb bulihelyszínek felé vették az irányt.