Megkésett kapunyitással, heringjáratokkal és több száz méteres sorokkal indult a 2010-es EFOTT. A színpadok építése este nyolckor sem ért véget, a fellépő zenekarok pedig végig csúszással küzdködtek. Egyszóval káosz uralta a nulladik napot, de a kapu előtti kocsmák olcsó söre sokat enyhített a kezdeti kiábrándultságon. Hosszú várakozás után végre megérkezett a busz az Ifjúsági Ház melletti parkolóba. Ha a késés nem is okozott kellő meglepetést, maga a busz igen. Ugyanis csak egy 40 főre tervezett transzport volt összesen, ami elég nehezen vette fel a versenyt a fesztiválra igyekvők legalább kétszáz fős csapatával.

Ilyen esetekben persze farkastörvények uralkodnak, a buszon pedig furcsa szagok, de a tapasztaltabb fesztiválozóknak ez már meg se kottyan.

Orfűre érve sincs vége a meglepetések sorozatának, sőt itt esik le igazán az állunk. Mint kiderült, a kétórai kapunyitásból három órai lett, a kapu előtt kigyózó sor megduplázódott, így este hatkor is hosszú órákat kellett sorban állni a bejutásért. Ennek ellenére senki nem maradt le semmiről, még így sem, ami azért durva.

Ha a nulladik nap hivatalosan a tesztelésről szólna, az EFOTT biztosan megbukott volna. Az még hagyján, hogy a színpadok nem voltak felépítve, de ami állt, azon sem működtek gördülékenyen a dolgok. A meghirdetett koncertek órás késéssel kezdődtek, nem csoda, hogy csak lassan lehetett táncra bírni az egybegyűlteket. A késéstől eltekintve - ami jelenleg úgy fest, hogy a fesztivál védjegyévé vált - a zenekarok nem okoztak csalódást. Ontották a reggae-t a népre, meglepetésekkel, vendégekkel tűzdelték meg produkcióikat, és mindannyian tisztelegtek a szülinapos Ladánybene előtt.

Éjfél után, a Ride Da Riddim Special műsora kellős közepén viszont felötlött bennem a gondolat, amint az órámra pillantottam, hogy a Ladánybene vajon merre járhat. Kettő környékén már sokan feladták és végképp lemondtak róluk, hiszen hivatalosan 23 órakor már a színpadon kellett volna díszelegniük. Amikor már összeesküvés-elméletek gyártására vetemedtem volna, végre bekonferálták a várva várt zenekart, akik fél három magasságában el is kezdték játszani első számukat. A jubileum alkalmából Ladánybene 25-re keresztelt zenekar így egészen hajnalig szórakoztatta a nagyérdeműt, legalábbis azt, ami megmaradt belőle, hiszen nulladik nap ide vagy oda, a fesztivált sok sörrel illik kezdeni, ami kétségtelenül próbára teszi az ember állóképességét és éberségét.

Minden gubanc ellenére a hangulat láthatóan jó volt, a sör és a bor pedig cseppet sem drágább a szokásosnál, így végeredményben nincs komoly aggodalomra ok a következő napokat illetően.