Nyüzsgőbb és klasszisokkal jobb volt az első nap az ezt megelőző, és tegnap kissé elsiratott nulladiknál. Fejetlenség kétségtelenül kevesebb volt, hiányosságok viszont még mindig akadtak, nevezetesen kevés a lámpa a kemping területén. Nagy nehezen a Korda Gyuri- Balázs Klári produkciójának végszavára sikerült lejutnom Orfűre. A páros most sem hagyta cserben a közönséget, és azt nyújtotta, amit vártunk. Ezek után megnyugvással konstatáltuk, hogy a Bikini is jól bírja még a színpadi pörgést, a mai fiataloknál pedig még mindig a Részegen ki visz majd haza című D. Nagy Lajos-féle remek viszi a prímet.

Italozásra a Magna Cum Laude is buzgón csábította a népet. A Pálinka című számukkal kiemelkedő helyet vívtak ki maguknak a slágergyártás történelmében, ráadásul a pálinkagyártóknak is jó üzletet csinálnak, hiszen e szám hallatán akaratlanul is feltámad a vágy az emberekben egy jó felesre. A nagyszínpad klasszikusainak sorát Ákos zárta. Show is volt, az ismert számok is voltak, amolyan szokásos Ákos-bulit láttunk.

Hideg fröccs kíséretében, sátrak között botorkálva jutottunk el az OTP Junior Koncert Arénába, ahol a PASO pörgette fel a hangulatot. Panaszra semmi oka nem lehet a rajongóknak, de különösebb meglepetéssel ezúttal nem szolgáltak. Fél kettő tájt a DJuice színpad előtt viszont igencsak ledöbbentem, hiszen a két kezemen meg tudtam volna számolni az ott kóválygó embereket. Ez a helyzet akkor sem változott, amikor színpadra állt a környéken kevésbé ismert Velvet Stab. A jó punkrock koncert helyett - amire személy szerint számítottam - egy nagyon vérszegény és roppant rövid buli következett, bár meg kell hagyni, nem a srácokon múlt. Remélhetőleg az első nap pótolja majd ezt a negatívumot, és az emberek a headlinerek mellett kedvet kapnak valami újra is.